Sir Keir Starmer, a brit miniszterelnök és a Munkáspárt vezetője váratlanul visszavonta a téli rezsitámogatás csökkentésére vonatkozó korábbi terveit, ezzel meglepve saját pártját és a politikai ellenfeleket egyaránt. A hirtelen bejelentés szerdán hangzott el, egy látszólag előre egyeztetett kérdésre válaszolva. A lépés mosolyt csalt a Munkáspárti képviselők arcára, ugyanakkor újabb kérdéseket vetett fel a párton belüli hatalmi harcokkal kapcsolatban.
Nő az elégedetlenség a párton belül
A látványos hátraarc mögött komoly politikai nyomás húzódik meg. A párton belül egyre több képviselő, szakszervezeti vezető és magas rangú párttisztviselő szervezkedik annak érdekében, hogy leváltsák Starmert. A helyzet súlyosságát jelzi, hogy még Angela Rayner, a miniszterelnök-helyettes is lehetséges kihívóként került szóba.
A belső lázadás középpontjában a szociális juttatások megvágásának tervei állnak, amelyek ellen több mint 150 munkáspárti képviselő készül fellépni. Egyre többen vélik úgy, hogy Starmer kormányának belföldi politikája rossz irányba halad.
Támadások Rayner ellen, jöhet a kormányátalakítás?
Angela Raynert az elmúlt napokban „mérgező háttérkampány” célkeresztjébe helyezték – kiszivárgott egy állítólagos adóemelési tervről szóló feljegyzés, valamint pletykák kaptak szárnyra egy esetleges lefokozásáról. Mindeközben egyre erősebb a találgatás egy kormányátalakításról, amelynek keretében akár Rachel Reeves pénzügyminiszter is elveszítheti pozícióját.
A párton belüli források szerint azonban a bevándorlási szigorításokról szóló bejelentés volt az a pillanat, amikor sokak számára „betelt a pohár”. A kritikusok szerint a retorika Enoch Powell hírhedt „Rivers of Blood” beszédére emlékeztetett, ami sokaknál kiverte a biztosítékot.
Zajlik a hatalmi harc: Rayner vagy Streeting lehet az utód?
Miközben Rayner nevét sokan lehetséges utódként emlegetik, kérdéses, hogy valóban vállalná-e a vezetői szerepet. Egyes források szerint ő maga is úgy érzi, hogy a jelenlegi pozíciója „aranykalitkává” vált. Ugyanakkor az általa a kormány szociális megszorításait bíráló levél kiszivárgása azt jelezheti: mégis kész alternatívát kínálni.
A másik esélyesnek tartott kihívó, Wes Streeting egészségügyi miniszter, a párt jobboldaláról érkezik – ám sok képviselő szerint túl konzervatív nézeteket képvisel, és a saját választókörzetét is elveszítheti.
Egy Raynert támogató politikus úgy fogalmazott:
„A pártnak új vezetőre van szüksége, aki új gazdaságpolitikai ajánlatot tud tenni, és világos álláspontot képvisel a Gáza–Izrael kérdésben. Ez Streetingnek nem fog menni. Rayner viszont veszélyesen közel került a jelenlegi irányvonalhoz.”
Veszélyes politikai időszak következhet
Sir Keir szövetségesei abban bíznak, hogy a téli rezsitámogatás visszavonásának ígérete segít enyhíteni a párton belüli feszültségeket. Emellett kiemelik: a miniszterelnök komoly sikereket ért el külpolitikában, hiszen egy hónapon belül három kereskedelmi megállapodást is tető alá hozott az USA-val, Indiával és az EU-val.
Egy kormánytag szerint:
„Keir nehéz helyzetet örökölt a toryktól. Hihetetlenül keményen dolgozik, és nem kapja meg azt az elismerést, amit megérdemel.”
Egy volt Tony Blair-tanácsadó hozzátette:
„A nemzetközi porondon kiválóan teljesít, de a belföldi pályán katasztrofálisan gyenge. Ha ezen tud javítani, akkor van esélye.”
A választók elfordulnak – Reform UK, LibDem és a Zöldek nyerhetnek teret
A legfrissebb Techne UK közvélemény-kutatás szerint a Munkáspárt nyolc ponttal le van maradva a Nigel Farage vezette Reform UK mögött. Eközben egy belső felmérés szerint a 2024-es munkáspárti szavazók 13%-a már a LibDemeket támogatja, 29% nyitott lenne a Zöldekre, és 41% hajlandó lenne pártot váltani.
A párton belül többen a 2026. májusi választásokat emlegetik, mint a vezetőváltás lehetséges időpontját, különösen, ha a skót parlamenti, walesi és angol önkormányzati választásokon súlyos vereség éri a Munkáspártot.
Egy képviselő így fogalmazott:
„Az igazi rémálom az lenne, ha nemcsak Wales irányítását veszítenénk el, hanem harmadik helyre szorulnánk a Reform UK és a Plaid Cymru mögé, illetve Skóciában is a Reform és az SNP mögé.” Forrás