Az Egyesült Királyság történelmi ponthoz érkezhet: idén először 1993 óta negatívba fordulhat a nettó bevándorlás, vagyis többen hagyhatják el az országot, mint ahányan érkeznek. A jelenség nemcsak politikai, hanem súlyos gazdasági következményekkel is járhat – szakértők szerint hatása akár a Brexitéhez is hasonló lehet.
Egyetemek, kórházak, építőipar: mindenhol érezhető a szorítás
Amikor a Greenwich University és a Kent University bejelentette, hogy összeolvadnak a költségek csökkentése érdekében, sokan intézményi válságot emlegettek. A probléma gyökere azonban mélyebben húzódik: a kormány bevándorlást szigorító politikája drasztikusan visszavetette a külföldi hallgatók számát, akik eddig jelentős tandíjbevételt biztosítottak a brit felsőoktatásnak.
Hasonló gondokkal küzdenek a vállalatok is. Az építőipar, az NHS egészségügyi intézményei, valamint az idősgondozás évtizedeken át nagymértékben támaszkodott külföldi, képzett munkaerőre. Az új vízumszabályok miatt azonban egyre nehezebb betölteni a megüresedett állásokat, ami lassítja a beruházásokat és növeli a működési költségeket.
A számok mögött: történelmi fordulat körvonalazódik
A friss hivatalos adatok szerint a vízumkérelmek száma tovább csökken, és egyre kevesebben tudnak megfelelni az új feltételeknek. Mindössze három éve a nettó migráció közel egymillió fő volt évente. Idén viszont reális forgatókönyv, hogy a beutazók száma a kivándorlók száma alá csökken.
Ez politikailag akár kedvező is lehet Keir Starmer számára, hiszen csökkentheti a bevándorlásellenes pártok nyomását. Gazdasági szempontból viszont komoly fejtörést okoz Rachel Reeves pénzügyminiszternek: kevesebb munkavállaló, kevesebb adóbevétel, miközben a munkaerőhiány egyre több ágazatban válik kritikus problémává.
„Olyan lehet, mint a Brexit” – figyelmeztetnek a közgazdászok
A National Institute of Economic and Social Research elemzése szerint, ha a nettó migráció tartósan nullára esne, az 2040-ig 3,7%-kal csökkentené a brit nemzeti jövedelmet. Összehasonlításképpen: a Office for Budget Responsibility becslése alapján a Brexit 4%-os gazdasági veszteséget okozott.
Más szóval: a migráció visszaesése makrogazdasági sokkot jelenthet, különösen egy olyan időszakban, amikor a brit gazdaság már eleve gyenge növekedéssel és magas költségvetési nyomással küzd.
Politikai ösztönzők és kockázatok
Rob Ford, a Manchesteri Egyetem politológusa szerint a nulla közeli nettó migráció lehetőséget adhat Starmernek arra, hogy kivegye a bevándorlást a politikai napirend középpontjából. Ez különösen a Reform UK szavazóbázisát érintheti, akik számára a migráció kulcskérdés.
A Reform UK vezetője, Nigel Farage korábban támogatta Jim Ratcliffe bevándorlásellenes kijelentéseit, amelyeket később nyomás hatására visszavontak. Ford szerint, ha a statisztikákban is megjelenik a visszaesés, a választók érdeklődése is alábbhagyhat, és más témák kerülhetnek előtérbe.
Egy Warwick Egyetemen dolgozó adatelemző, James Bowes szerint 2025 végére a nem EU-s bevándorlók száma 550 ezer alá csökkenhetett, szemben a 2023-as 1,1 millióval. Ugyanakkor a kivándorlás is felgyorsulhatott: 430 ezer fő hagyhatta el az országot, szemben a 2021-es 88 ezerrel.
Nettó migráció:
2023: +860 ezer
2024: +431 ezer
2025: +184 ezer
2026: akár –60 ezer
A fordulat hátterében több döntés áll:
gondozók nem hozhatják családjukat,
a munkavállalói és családi vízumok jövedelmi küszöbe £20 480-ról £33 400-ra, egyes esetekben £38 700-ra nőtt,
a legtöbb posztgraduális hallgató nem hozhat családtagokat,
szigorodott a szponzori rendszer és nőtt a vízumdíj.
Bizonytalanság és hosszabb távú kilátások
Madeleine Sumption, az Oxfordi Egyetem Migration Observatory vezetője szerint nehéz pontos előrejelzést adni, mert sok ideiglenes státuszú bevándorló sorsa bizonytalan. A szervezet becslése alapján a nettó migráció átmenetileg 250 ezer körülire eshet, majd az évtized végére 340 ezerre emelkedhet vissza.
Összegzés
A nettó migráció esetleges negatívba fordulása nemcsak statisztikai érdekesség, hanem az Egyesült Királyság gazdasági modelljének alapjait érintő kérdés. Rövid távon politikai nyereséget hozhat, hosszabb távon azonban munkaerőhiányt, lassabb növekedést és komoly költségvetési kiesést eredményezhet. A következő években dől el, hogy London képes-e egyensúlyt találni a társadalmi nyomás és a gazdasági realitások között. Forrás: The Guardian