Jeremy Corbyn megígérte, hogy amennyiben a munkáspárt kormányra kerülne, minden erejükkel azon lennének, hogy a Brexit után is a vámunióban tartsák az Egyesült Királyságot.

Véget vetve a párt álláspontjával kapcsolatos bizonytalanságoknak, Jeremy Corbyn kijelentette, hogy egy „átfogó, teljes körű” megállapodást akarnak, amely biztosítja, hogy Európával kereskedve továbbra sem lesznek magasabb vámtarifák, ezáltal pedig Észak-Írországnál sem kell egy komoly vámhatárt kialakítani. Ez az álláspont szembemegy a kormány véleményével, akik szerint ki kellene lépni a vámunióból, hogy az ország semmilyen szinten ne legyen az EU-hoz kötve a későbbiekben.

De mi is ez a vámunió?

Egy 50 éve életben lévő megállapodás az uniós tagállamok között, amely kiköti, hogy minden állam ugyanazt a tarifát kell, hogy használja, ha Unión kívüli országokkal kereskedik. Abban is megegyeztek, hogy egymással kereskedve eltörlik a vámdíjakat, ezzel csökkentve mind adminisztratív, mind pénzügyi terheket. Abban különbözik egy szabadkereskedelmi területtől, hogy ott bár szintén nincsenek tarifák és kvóták, a tagoknak lehetőségük van a külső partnereikkel egyéni megállapodásokat kötni. Az egységes piac pedig abban különbözik, hogy az egy tágabb fogalom, és a termékek, szolgáltatások és munkaerő szabad áramlására is vonatkozik. Az uniós vámunió a legnagyobb ilyen jellegű tömb a világon.

Mit jelent, ha a britek kilépnek a vámunióból?

A legvalószínűbb következménye a magasabb vámdíjrendszer lesz, aminek köszönhetően a termékek beszerzési ára nőni fog. Bár vannak olyan országok – pl. Svájc vagy Norvégia – amelyek vámmentesen kereskednek az EU-val, ezért cserébe elfogadták a szabad költözés kitételét, és az uniós büdzséhez is hozzájárulnak. Ha tehát Nagy-Britannia lekorlátozza vagy megszünteti a szabad költözés jogát, akkor nem élvezheti a vámmentes zóna előnyeit sem. Vagyis bonyolultabbá válna a költözés, mozgás az EU polgárok számára és a megemelkedett beszerzési árak miatt a cégek minden bizonnyal árakat emelnek majd, vagyis rajtunk csattan az ostor, ahogy szokott.  Köthetne olyan kedvezményes megállapodást az Unióval persze, mint mondjuk Kanada (amelynek ezáltal van joga eladni a termékeit az egységes piacon, azonban mégsem része annak), de ez nagyon hosszú folyamat lesz. Kanada és az Unió között 7 évig folytak róla a tárgyalások.

Emellett persze megjelenne egy vámhatár Észak-Írország és az Ír Köztársaság között, ami nagyon hátrányosan érintené Észak-Írországot, mivel a termékeinek negyedét importálja délre. Bár az EU és az UK megállapodott decemberben, hogy nem lesz új ellenőrzési határ a két ír terület között, azt nem tudni egyelőre, hogy akkor hogyan oldanák meg a vámellenőrzés kérdését.

Mekkora lehet a hatása ennek?

A britek exportjának 43%-a az Unió területére megy – ezekre nehezedne ezután vámköltség és extra adminisztrációs költség is. Ha nem sikerül megállapodásra jutni, akkor a WTO feltételei lépnek érvénybe, ami a brit exportőröknek legalább évi 4,5 milliárd fontba kerülne. Ez arra kényszeríthet majd több vállalatot is, hogy az extra költségek elkerülése miatt a székhelyét a kontinensre helyezze át, ami nagyon sok munkahely eltűnésével járna. Emellett termékek és szolgáltatások tűnhetnek el a piacról, ami csökkenti a piaci versenyt, és mellesleg a mi választási lehetőségeink számát is.

Mik lehetnek a pozitív hatások?

A vámunióból való kilépés után a britek szabadon köthetnének saját kereskedelmi megállapodásokat EU-n kívüli országokkal. Liam Fox miniszter például kiemelte, hogy Kína gazdasági növekedése miatt például nagyon előnyös lesz, ha Anglia szabadon tárgyalhat a világ országaival. Ha ügyesen kötnek megállapodásokat, akkor ezzel akár „vissza lehet hozni” a vámunióból való kilépéssel járó veszteségeket. Azonban az ilyen egyéni megállapodások megkötése rengeteg idő, és egyedül nem is olyan erős az UK alkupozíciója.

A második pozitív tényező az lehet, hogy az országnak nem kellene többé az Unió költségvetéséhez hozzájárulnia. Igaz, ha a britek ezután is hozzá akarnak férni az uniós piachoz, akkor annak éves díja van: a norvégok például 2015 és 2020 között fejenként 140 fontot fizettek ezért a jogért. Persze ez alacsonyabb, mint amit Anglia jelenleg fizet, vagyis 220 fontot fejenként.

Hogyan maradhatnánk a vámunió részei kilépés után is?

Több olyan ország létezik, amelyek a vámunió részei, de mégsem tagjai az Uniónak, egyéni megállapodásoknak köszönhetően. Ilyen Törökország, Andorra és San Marino is. Mivel a népszavazáson csak az Unióból való kilépést szavazták meg, a vámunióból valót nem, így lehetséges egy hasonló megállapodás kötése az Egyesült Királysággal is.

Mi a legnagyobb pártok álláspontja a kérdésben?

A munkáspárt azt mondja, „fejlődik” a hozzáállásuk a kérdéshez. A párt megosztott azok között, akik maradnának a vámunióban, és azok között, akik abból is kilépnének. Bár múlt nyáron még csak azt támogatták, hogy legyen hosszabb az átmeneti periódus, ami alatt még a vámunióban marad az ország, mára úgy tűnik elmozdultak a végleges maradás felé.

Theresa May kormánya azonban ragaszkodik ahhoz, hogy el kell hagyni a vámuniót, mivel „ez a 2016-os népszavazás döntése”. Sokak szerint azonban ez alapján az egyszerű eldöntendő kérdés alapján nem lehet eldönteni azt, hogy minden egyes megállapodásnak véget kell-e vetni.

„Senki nem beszélt arról, hogy veszélyeztetve lenne a helyünk az egységes piacon” – mondta Daniel Hannak konzervatív képviselő közvetlenül a népszavazás után. „Ilyet senki nem javasolt Brüsszelben, pedig 16 éve vagyok ott. Nem volt szó arról, hogy ha kilépünk az Unióból, akkor ki kéne lépnünk a vámunióból is.”  Értesülj az angliai hírekről azonnal, facebookon való keresgélés nélkül: katt alul a csengő ikonra, majd a csatlakozásra  Forrás