A Brexit népszavazás okozta csalódottság miatt egyre több brit állampolgár hagyja el az Egyesült Királyságot, hogy máshol kezdjen új életet, derül ki a legfrissebb kivándorlási statisztikából. Közel 1 millió dolgozó EU állampolgár tervezi, hogy elhagyja Nagy-Britanniát a kilépés után.

Egy nemrég készített felmérés szerint a külföldről érkezettek 50%-a a népszavazás óta sokkal kevésbé szívesen látott vendégnek érzi magát az országban. A phd-vel rendekezők 55%-a, míg az egyéb egyetemi és főiskolai végzettséggel rendelkezők 49%-a mondta azt, hogy tervezik, vagy már el is döntötték, hogy mennek. A tanulmány arra is rámutatott, hogy a nagy cégek közül nagyon kevesen tesznek eleget azért, hogy támogassák a más EUs országokból érkezett dolgozókat, és ez sebezhetővé teszi a szigetországot.

Az már kiderült, hogy a Brexit óta egyre több uniós állampolgár megy el az országból, azonban rengeteg brit is jelezte, hogy lényegében ő is ugyanezt csinálja. A 44 éves Cliff James tavaly októberben döntött úgy például, hogy elege van az országból – azóta pedig bejárta többek között Indiát, Nepált, Ausztráliát, Izraelt, és Dél-Amerika egyes részeit is. „A népszavazás eredménye számomra óriási sokk volt. Úgy éreztem, hogy az ország egyik napról a másikra visszatért a sötét középkorba, már ami a gyűlölködést illeti. Gondolkodtam azon, hogy maradok, és megpróbálok küzdeni ez ellen a hullám ellen, de túl sok volt.”

James, ahogy sok más brit is, úgy döntött, jelentkezik ír állampolgárságért, ezáltal remélik, hogy ha formálisan is, de megtarthatják a hivatalos kötődésüket az Unióhoz. James szeretne Spanyolországban letelepedni véglegesen, és bár hiányoznak neki a barátai, és az angol táj, nem bánta meg a döntéseit. „Nem látom, hogy bármikor is képes lennék visszatérni mostmár Angliába. Egyszerűen felismerhetetlenül megváltozott a szülőhazám… sokkal inkább úgy érzem, száműzetésbe vagyok.”

Sheree-lea Fox southamptoni lakos is úgy tervezi, barátjával elköltözik Dániába jövő nyáron, és alig várja, hogy végre mehessen. A 27 éves nő első gyerekét várja, és azt mondja, büszke volt arra, hogy brit, de most már úgy látja, az emberek itthon túlságosan rasszistává, önzővé, és sokkal kevésbé toleránssá váltak. „Anglia roppant barátságtalan hellyé vált. Mindig is ez volt az otthonom, de úgy érzem, egyáltalán nem fog hiányozni.” A dán élettársa, Mark is azt mondja, hogy kezdetben imádta Angliát, amikor ide érkezett egy egyetemen tanulni, de már nem akarna itt családot felnevelni. „Szeretném befejezni mostmár a diplomámat, és hazamenni, amint csak lehet.”

Az Országos Statisztikai Hivatal adatai szerint a márciust megelőző egy évben 122 ezer uniós állampolgár hagyta el az Egyesült Királyság területét, és 134 ezer brit. A legtöbben egy konkrét munka miatt mennek el, de sokan mennek szeretteik után, vagy egyszerűen álláskeresés miatt is. Ezekkel a számokkal 2012 óta ez a legmagasabb kivándorlási arány, és a nettó migráció így több, mint negyedével csökkent egy év alatt, 246 ezer emberre.

Dan Franzmann például ausztrál, és 2002-ben költözött Londonba, majd 2016-ban sikerült „beteljesíteni az álmát”: brit állampolgárságot kapott. „Ahogyan valóra vált ez az álmom, az új állampolgárságom gyorsan cserben is hagyott. Októberben otthagytam a munkám – egy nagy nemzetközi banknál dolgoztam – azóta inkább Európában utazgatok a barátaimmal.” Azt is hozzátette, hogy szerinte most „egész Európa rajtunk nevet”.

Sok más brit is beszámolt hasonló tervekről, amiket a családjuk miatt még egyelőre alaposan meg kell tervezni. Fawaad Kausar, manchesteri születésű férfi is elmenne feleségével és két gyerekével, főleg, mivel a Brexit óta és a terrortámadások óta egyre növekszik szerinte az országban a muszlim-ellenesség. „Talán még nincs itt teljesen, de már azt se tudtuk soha elképzelni azelőtt, hogy olyan támadás érjen minket, mint azok a borzasztó savas támadások.”

Rebecca, egy brit nő, éppen nemrég folyamodott német állampolgárságért, és azt mondta, az ottani hivatali dolgozók szerint „mostanában egyre több brit teszi ugyanezt”. „Nem érzem többé, hogy azonosulni tudnék azokkal az értékekkel, amiket a brit nemzet mostanában képvisel. És egyértelműen nem én vagyok az egyetlen, aki így vélekedik.”

A 71 éves Theo Dunnet, oxfordi lakos is azt mondja, elhagyná az országot, ha lenne rá lehetősége. „A népszavazás utáni reggelen azt gondoltam: ’Basszus, én inkább elköltözök. Nem akarok többé egy ilyen országban élni. Azóta már láttam rasszizmust, homofóbiát, xenofóbiát – olyan dolgokat, amiket azelőtt sose ebben az országban. Ha tudnék beszélni bármilyen idegen nyelvet, már elmentem volna. Egyedül az tart még itt Oxfordban, hogy itt vannak a legjobb könyvtárak a világon, és hogy talán én már túl öreg vagyok ahhoz, hogy máshol kezdjek teljesen új életet.”     Forrás  Hirdetőknek: info@hungliaonline.com