Pénzükkel és a világban szerzett tapasztalataikkal segítenék a külföldön élő magyarok azt, hogy jövőre gyökeres politikai változások következzenek be Magyarországon. Az Európai Alternatíva Párt elnökével, a Londonban élő Somogyi Péterrel arról is beszélgettünk, miért korlátozza az Orbán-kormány a külföldön élő magyarok választójogát, és miért nem vesztegethetünk több időt.
Lázár János szerint rabszolgának mennek a magyarok külföldre. Milyen a rabszolgasors?
Alapvetően egy fő különbség van Berlin, London, Bécs és Budapest között, hogy utóbbiban tapintható a félelem, beszűkültek a szabadságjogok, míg külföldön a szabadság kézzel fogható. Nekünk, külföldön élő magyaroknak az lenne a feladatuk, hogy ismét összekössük a magyarságot a szabadsággal. Az Orbán-kormány politikájának köszönhetően Magyarország mellett már a határon túli magyar településeken is egyre kevesebb a fiatal. Az anyaországnak már nem marad innen utánpótlása, bevándorlókat nem enged be, ezért egyetlen tartaléka a külföldön élő magyarok maradt.
Az alapján, ahogy Orbán reagált a választójog külföldön élő magyarok hátrányos megkülönböztetésének felszámolását sürgető jobbikos kérésre, mintha nem így tekintene önökre a kormány.
Már a választások előtt kijelenthetem, hogy a Fidesz csalás árán próbál meg nyerni. A választójogi rendszer átalakításával 750 ezer külföldön élő magyart kizártak a szavazásból, helyükre beemeltek egymillió határon túli választópolgárt. Ezzel, nekem, mint határon túli magyarnak semmilyen gondom nincs. Ami szerintem problémás, hogy a levélben szavazás nincsen aprólékosan szabályozva úgy, hogy maximálisan kizárja a visszaélés, a csalás lehetőségét. Miért nem kísérik független megfigyelők ezeknek a szavazatoknak az útját? Az állami posta egy titkos raktárba helyezi el a szavazatokat, ahol akár annyi szavazatot rakhat hozzá a fideszes választási bizottság amennyit akar? Égbekiáltó igazságtalanság, hogy például egy Manchesterben élő magyar házaspár esetén a sepsiszentgyörgyi feleség levélben elküldheti a szavazatát, míg a budapesti lakcímmel rendelkező férjének vonatjegyet kell vásárolnia azért, hogy elutazhasson a számára kijelölt szavazóhelyiségbe, ahol akár 12 órát is állhat a sorban, hogy bejuthasson a szavazófülkébe már ha urnazárásig egyáltalán erre marad lehetősége. Németországban szétszórva él 200 ezer magyar. Azt várják, hogy mindenki induljon el Berlinbe, hogy ott órákig várjon azért, hogy élhessen a demokratikus alapjogával? Az online szavazás lehetőségét eleve elvetettük, mert ott az nyer, aki a gép mögött áll. A megoldás az lenne, hogy levélben szavazhassunk és ennek a folyamatát átláthatóvá kellene tenni.
Önnek mi volt az utolsó csepp a pohárban, ami Londonban egy új élet felépítésére kényszerítette?
Szabadkán szerkesztője, tulajdonosa voltam a Pannon Hírlapnak a rendszerváltás zavaros időszakában. A lap olyan szerencsétlen időben fogant, hogy a szerb-horvát háború kirobbanásával egyidőben jelent meg az első számunk. Harminchat ember dolgozott a szerkesztőségben, ez volt akkoriban a legnagyobb kezdeményezése a délvidéki magyarságnak. A horvát hírügynökség is ekkor indult és mi közöltük a híreiket. Kilenc napig létezett az újság. Az olvasóink tízezrével szöktek át a zöldhatáron. Élőben láttam a szerb parlamentben ahogy a csetnyik vezér elővette az újságunkat és lobogtatta, miközben kijelentette, hogy ezek Szerbia legnagyobb ellenségei, ki kell őket irtani. Ekkor úgy gondoltam, hogy ideje angolosan távoznom.A BBC akkori főszerkesztője hívott Londonba, éltem a lehetőséggel. Tíz évet éltem ezután a brit fővárosban, amikor 2000-ben megszületett az első gyermekem, a családommal Magyarországra települtünk. Akkor éltem először Budapesten, rendezvényszervezőként dolgoztam. 2016-ban visszaköltöztem Londonba.
Nem sokat időzött az anyaországban.
Hét éves koromban, amikor az iskolában elém tették Jugoszlávia térképét nagyon meglepődtem, mert nekem erről otthon nem szóltak. Magyarkanizsán életem, a családommal a Kossuth Rádiót hallgattuk, a magyar televíziót néztük még a szerbek is magyarul szóltak hozzánk. A nagymamám nappalijának falán Ferenc József képe lógott. Amikor újságíróként dolgoztam, naponta jártam be Belgrádba a nagykövetségre. 1991-ben egy alkalommal szóltak, hogy mivel nagyra értékelik a munkám, adna a magyar állam egy csodálatos ajándékot, egy könyvtárat. Vártuk a két kamiont lelkesen, hogy kipakoljuk. Amikor megérkeztek a teherautók, akkor derült ki, hogy volt pofájuk a felszámolt MSZMP KB könyvtárának összes szemetét hozzánk szállítani. Lenin összestől, Marx levelezéséig. Lomtalanítás a határon túli magyaroknak.
Az ön esetében politikai okok is szerepet játszottak abban, hogy az angliai életet választotta. Akik az elmúlt évtizedben vándoroltak ki hazánkból esetükben mi a fő indok?
Készítettünk egy szabad szöveges felmérést, vagyis nem előre megadott válaszlehetőségeket kínáltunk, 2692-en töltötték ki a kérdéssort. Elsősorban a kiköltözés okát és a visszatelepülési tervekre kérdeztünk rá. A válaszadók döntő többsége azt írta, hogy a lehetőségek hiánya, a bizonytalanság miatt hagyta el a hazáját. Míg a hazatérést a többség akkor tartja lehetségesnek, ha az itthon maradt családtagjaik súlyosan megbetegednének, vagy a gyermekük nem tud beilleszkedni a kinti környezetbe. Vannak, akik visszatérnének, ha Magyarországon bekövetkezne egy valódi politikai váltás, aminek ők is alakítói szeretnének lenni. Ha az ország mostani állapotát nézem, akkor sem gazdasági helyzet, sem a közélet állapota nem ösztönöz arra, hogy tömegével visszatérjenek külföldről az emberek.
Az sem csábítana haza tömegeket, ha a kormány megvalósítaná egyik programpontjukat és a hazatelepülő vállalkozást indítóknak adókedvezményt biztosítana?
Amikor először a nyilvánosság elé léptünk programunkkal, amiben azt kértük, hogy a külföldről visszatérő vállalkozók kaphassanak átmeneti adókedvezményt , akkor sokan lehülyéztek. Arra utaltak, hogy itthon bárki jöhet, aki rád mutat, hogy kellene nálad egy adóellenőrzést csinálni.
A hazai szabályozás úgy van kitalálva, hogy gyakorlatban lehetetlen betartani minden egyes szabályt. Ez az egyik kulcsa a hatalom működésének megértéséhez, a fortélyos félelem igazgatja az embereket. A társadalom csöndben marad ha érdeksérelem éri. Megmaradt a Kádár-rendszerből a Ne szólj szám, nem fáj fejem! magatartás. Aki számára fullasztóvá válik az élet, az külföldre költözik. A kormány meg bízik benne, hogy vissza sem jön, csak hazaküldi a keresete egy részét a családtagjainak támogatására.
A BREXIT milyen változást hoz az ottani magyarok életében?
Az gondoltuk, hogy fordított hatása lesz, vagyis még sokan megrohamozzák a brit munkaerőpiacot. Angliában is tapasztalható a gazdaság visszaesése, felerősödött az idegenellenesség, elmaradt ez a roham. Nagy számban élnek, dolgoznak franciák, németek Nagy-Britanniában biztos vagyok benne, hogy gyorsan rendeződik az unióhoz fűződő viszony. A magyarok is megnyugodhatnak, hogy jogaikat megőrizve kinn maradhatnak. Ráadásul, a britek szeretik a szorgalmas, dolgos, nyitott magyar munkavállalókat. Németország ugyanakkor bejelentette, hogy egymillió új munkavállalót keres, mivel a bevándorlók most nem jönnek, szerintem megindul egy újabb hulláma az áttelepülésnek Kelet-Közép-Európából. A legtettrekészebb, legaktívabb embereket szívja el Nyugat-Európa. Értékes embereket veszítünk el, ha nem vigyázunk örökre.
Pártot alapítottak. Mi a céljuk ezzel?
A külföldön élő magyarok olyan szellemi, anyagi erőforrást jelenthetnek Magyarország számára, amivel megpróbálhatnánk végrehajtani az 1989-ben elmaradt rendszerváltást. Mi nem azt állítjuk, hogy jobbak vagyunk másoknál, szó sincs róla, de a hazánktól távol megtapasztaltuk, hogy milyen az, amikor az emberek élnek a demokrácia adta jogaikkal, bekapcsolódnak az országuk életének alakításába. Itthon azt tapasztaljuk, hogy a választók úri huncutságként tekintenek a politikára, vagy úgy vélik, hogy valaki csak nagyon alantas szándékkal áll politikusnak. Ez a hatalmon lévők szándéka, de az ilyen felfogást szeretnénk megtörni. Hivatalosan 1000 milliárd forintot küldünk vissza Magyarországra a külföldön megkeresett jövedelmünkből. Ez azt jelenti, hogy fejenként minden hazájától távol lévő magyar, évente 1 millió forintot utal ide. Ha itthon lenne egy igazi újrakezdés, akkor ez az összeg fejenként tízszeresére is nőhet. Ezzel már be lehetne indítani a gazdaságot. A mi jelölteink: berlini mérnök, londoni orvos és még sorolhatnánk, egzisztenciálisan nem függnek a politikai pozíciótól. Nem kell attól tartaniuk, hogy a rendszer ellehetetleníti őket, ha felhívják a figyelmet annak hibáira. Ha nem kapnak mandátumot, akkor a választások után visszatérnek a hivatásukhoz. Nem volt olyan a meglévő pártok között, amelyik őszintén foglalkozna, vagy megértené a külföldön élő magyarok problémáit. Voltak kezdeményezések, de azok elhaltak. Mi önszerveződő módon próbáljuk megjeleníteni politikai színtéren is azt, amit fontosnak tartunk.
A hazai közbeszéd színvonalát elnézve könnyen megkaphatják majd, hogy külföldön élő magyarként, ha itt hagyták az országot, miért akarnak beleszólni annak a dolgaiba, főleg ha azt kormánykritikusan teszik.
Magyarországon évek óta zajlik a nyilvánosság megfojtása. A jobb- és baloldali megosztottság két érdeket szolgál, hogy megpróbálja egyik a másikat leszalámizni olyan szintre, hogy ne jelentsen veszélyt a hatalmi pozícióira. A másik, ahogy azt Ady remekül megfogalmazta, hogy Magyarországon csak azért vannak panamák, hogy az igazi panamákat ne vegyék észre.
Úgy gondolom, hogy a teljes politikai elit meg van vásárolva vagy félelmlítve, de elépzelhető, hogy a kettő kombinációja fedi a valóságot. A magyar politikában csak nagyon komoly bűncselekmények elkövetésével lehetett előbbre haladni, amiről kép és hangfelvétel is készült. Mindenkinek ott a dossziéja és míg nem bolondult meg senki a rendszerben és nem áll elő ezekkel, addig változatlanok maradnak a folyamatok. Mivel az egymás elszámoltatása mindig elmaradt, az emberek idővel kiábrándulnak a jogállamiságból. Az emberek elszegényednek, míg egy szűk réteg hihetetlenül meggazdagodik. Úgy látjuk, hogy fogy az időnk, most kell lépnünk, változtatnunk, mert öt-hat éven belül rengeteg külföldön élő magyar családban elérik a gyerekek az iskolást kort, amikor már csak nagyon nehezen lehetne visszatérniük Magyarországra.Ha minden változatlanul marad, akkor legyintenek, hogy ez veszett ügy. Ezáltal viszont Magyarország elveszít egy felnövekvő generációt, értékes, képzett munkaerők százezreitől fosztja meg önmagát. Most még legalább az igény megvan, hogy változás esetén visszatérjenek, de fél évtized elegendő arra, hogy beintegrálódjanak az ottani a társadalmakba és innen már nem lesz visszaút. Hirdetőknek: info@hungliaonline.com