Egy középiskolás diákot, aki két alvó diáktársát és egy tanárt is megtámadott kalapácsokkal, miután „a gyerekek megölésének megszállottjává vált”, életfogytiglani börtönbüntetésre ítélte a bíróság.
A 16 éves fiú, aki csak boxeralsót viselt, a „zombi apokalipszisre” való felkészülésként gyűjtött fegyvereket használt, amikor megtámadta a Blundell’s School diákjait Tivertonban, Devon megyében. A tinédzser elismerte, hogy megtámadta a két fiút és a házmestert, de azt állította, hogy alva járt a támadás idején, ami tavaly júniusban történt.
Fegyverekkel, három kalapáccsal felfegyverkezve várta, hogy a két fiú elaludjon, majd megtámadta őket – hangzott el az Exeter Koronabíróságon. A két tanuló emeletes ágyakban aludt, amikor a vádlott felmászott hozzájuk, és röviddel éjjel 1 óra előtt megtámadta őket.
A házmester, Henry Roffe-Silvester, aki a saját szobájában aludt, felébredt a kollégiumból érkező zajokra, és elindult, hogy kivizsgálja, mi történik. Amikor belépett a szobába, ahol a támadás történt, egy árnyalakot látott állni, aki felé fordult, és többször fejbe vágta kalapáccsal.
Egy másik diák hallotta, ahogy Roffe-Silvester kiabál és szitkozódik, miközben elmenekült a szobából, és azonnal hívta a rendőrséget – azt hitte, egy betörő van a kollégiumban.
A két fiút néhány perccel később az ágyaikban találták meg. A koponyájuk megrepedt, bordáik megsérültek, a lépük is sérült, és egyiküknek kilyukadt a tüdeje és belső vérzése volt. Mindkét fiú azóta is „hosszú távú következményekkel” él együtt, de egyikük sem emlékszik a támadásra. Roffe-Silvester hat ütést kapott a fejére.
A vádlott kitartott amellett, hogy alva járt a támadás idején – ami azt jelentette volna, hogy ártatlan az emberölési kísérletben, az őrültség miatt. A bíróság azonban bűnösnek találta a vádlottat három rendbeli gyilkossági kísérlet vádjában.
A tárgyalás során James Dawes KC, az ügyészség képviselője elmondta az esküdteknek: „A nyomozás feltárta, hogy a vádlott megszállottja lett az egyik fiúnak, kalapácsokat gyűjtött fegyverként, és megszállottan érdeklődött a gyilkosságok és a gyilkosok iránt, különösen a gyerekgyilkosságok iránt.”
„Előre megtervezte, mit fog tenni, hosszasan gondolkodott rajta, és ébren volt. Az iPad-jét egészen a támadás előtti pillanatig használta. Roffe-Silvester úr elmondta, hogy a vádlott úgy tűnt, mintha valamiféle ’küldetésen’ lett volna, majd az arca és a teste ellazult, és nyugodtan összecsuklott, a falnak dőlve guggolt.”
Egy szakértő azonban azt mondta az esküdtszéknek, hogy a fiú alva járt. Dr. Mark Pressman „tankönyvi példának” nevezte Roffe-Silvester úr megtámadását az alvajárók által elkövetett erőszakos cselekedetek kapcsán, és azt mondta, hogy ez esetben nincs semmi, ami ellentmondana az alvajárásnak. A vádlott rokonai azt is elmondták a bíróságnak, hogy a családban volt már példa alvajárásra.
Egy másik szakértő, Dr. John O’Reilly azonban azt mondta, hogy nem hiszi, hogy a fiú aludt volna, mert az alvajárók nem kezdeményeznek erőszakot, mivel az ilyen eseteket általában zaj vagy érintés váltja ki.
A fiú a bíróság előtt elmondta, hogy két kalapácsot tartott az ágya mellett „védekezésül” a „zombi apokalipszis” ellen.
A fiú így folytatta: „Nagyon sajnálom mindhárom embert, akit bántottam. Nagyon sajnálok mindenkit, a családokat és az érintetteket.”
Az ítélet kihirdetésekor Cutts bírónő kijelentette, hogy a vádlott „veszélyes”, és csak az életfogytiglani börtönbüntetés védheti meg a nyilvánosságot a további bűncselekményektől, mivel a szakértők nem tudták megmondani, meddig jelenthet még kockázatot.
„Mindazonáltal továbbra is az a helyzet, hogy tudta, mi a különbség a jó és a rossz között, és előre megtervezte a támadást, valamint kalapácsokat szerzett be” – mondta.
Az ítélethirdetés után Dave Egan nyomozó felügyelő így nyilatkozott: „Ez egy váratlan támadás volt két iskolás fiú ellen, miközben az ágyukban aludtak. Az erőszakos cselekmények brutálisak és kegyetlenek voltak, és nincs kétségem afelől, hogy a szándéka a gyilkosság elkövetése volt.”
„Nyomozóink fáradhatatlanul dolgoztak azon, hogy bebizonyítsák, az elkövető teljesen tudatánál volt, amikor ezt a borzalmas támadást elkövette, amely hónapok óta tervben volt.”
Az egyik tinédzser családja így nyilatkozott: „Szeretnénk megragadni az alkalmat, hogy megköszönjük mindazoknak, akik segítettek fiunk felépülésében – az iskolai közösségtől kezdve a mentősökig, az orvosokig és sebészekig, akik kiemelkedő ellátást nyújtottak, amíg kórházban volt. Örökké hálásak vagyunk az ő segítségükért. A rendőrség és az ügyészség csapata a legnagyobb szakértelemmel és együttérzéssel segített minket a borzalmas ügy során. Az alaposságuk és figyelmük a részletekre a nyomozás során valóban lenyűgöző volt. Mindenkinek a legőszintébb köszönetünket szeretnénk kifejezni.”
A másik fiú családja pedig így szólt: „Örülök, ahogyan a nyomozást kezelte a rendőrség és az ügyészség csapata. Várom, hogy a családunk továbbléphessen most, hogy a tárgyalás véget ért, és remélem, hogy a fiam folytatja felépülését, és jó jövő áll majd előtte.” Forrás