“Nagy-Britanniában élő magyarok ezrei találják meg a boldogságot és a lehetőségeket, amiért ide költöztek, de sajnos nem mindenki találkozik az igazságosság és tisztelet teljes körű megnyilvánulásával. Sokaknak szembesülniük kell a keserű valósággal, hogy az igazságtalanság egyre jobban a mindennapi élet részévé kezd válni.
Én is egyike vagyok azoknak, akik saját bőrükön tapasztalták meg milyen ezt átélni külföldiként. A saját élményeim is tipikus példák lehetnek arra, hogy milyen kihívásokkal kell szembenéznie egyes magyaroknak Nagy-Britanniában. Vannak, akiknek napi szinten és persze sokan vannak olyanok is, akik szerencsére nem szembesültek ilyen helyzetekkel.
Már évek óta élek és dolgozom Londonban. A kezdet nagyon ígéretes volt, de hamarosan rájöttem, hogy a külföldi munkavállalók gyakran hátrányos helyzetben vannak. A legnagyobb kihívást az egyenlőtlenség és az előítéletek jelentették, legalábbis számomra.
Egyik legemlékezetesebb élményem az volt, amikor egy állásinterjún kifejezetten megkérdezték tőlem, hogy mennyire tudok jól beszélni angolul, még mielőtt bármilyen szakmai kérdést feltettek volna (pedig a munka elvégzéséhez egyáltalán nem volt lényeges sem pedig szükséges, hogy kitűnő legyen az angolod). Ez egyértelműen azt sugallta számomra, hogy a magyarokat meg úgy általában a külföldieket alapvetően alacsonyabb szinten rangsorolják az angol nyelvtudásuk miatt, még akkor is, ha a szakmai tapasztalat és a képzettség mellettük szól.
Az igazságtalan bánásmód nemcsak a munkahelyeken jelenik meg amúgy, hanem a mindennapi életben is. Számos alkalommal tapasztaltam negatív megkülönböztetést és előítéletet, csak azért, mert nem itt születtem. Az utcán vagy a boltban gyakran éreztem, hogy mások furcsán néznek rám vagy furcsán reagálnak, amint meghallják az akcentusomat.
Az ilyen tapasztalatok azonban nem csak engem érintenek. Sok magyar és más külföldi állampolgár hasonlóan küzd az ilyesfajta igazságtalansággal és a diszkriminációval, és ezek az esetek sajnálatos módon gyakran figyelmen kívül maradnak illetve sokan csak megpróbálnak nem foglalkozni velük, mondván, hogy úgy sem tudnak tenni ellene. Ez azonban nagyon sok stressz forrása lehet és az egész kinti életünkre rányomhatja a bélyegét.
Fontos, hogy felhívjuk a figyelmet ezekre a szituációkra, és hogy közösen lépjünk fel ellenük. Az igazságtalanság és a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemben a közösségünknek összetartónak kell lennie, és össze kell fognunk.
Emellett azt is fontosnak tartom, hogy felvilágosítsuk az embereket az ilyen típusú diszkriminációval kapcsolatban, és hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy mindenkit egyenlő bánásmódban kell részesíteni és tisztelettel kell kezelni, függetlenül attól, hogy milyen nemzetiséghez vagy kultúrához tartozik.
Bár saját tapasztalataim és azokénak tükrében , akikkel beszéltem, az igazságtalanság és a gyakori negatív megkülönböztetés valós probléma, optimista vagyok abban a tekintetben, hogy változás érhető el. Ha összefogunk és hangot adunk a problémáinknak, akkor legalább reménykedhetünk abban, hogy egy olyan jövőt teremtünk, ahol mindenki egyenlő esélyekkel indulhat az életben, függetlenül attól, hogy honnan jött.” – Dia