A Brexit miatt egyre nehezebb dolgozókat találni a bárokba és az éttermekbe – figyelmeztet a londoni vendéglátóipar egyik vezető alakja.
Leslie Kwarteng, aki három népszerű étteremet is irányít London központjában, azt mondja, egyre nehezebb munkaerőt találni (főként pincéreket és pultosokat) a népszavazás óta. A 29 éves üzletember vezeti az ikonikus Quaglino’s éttermet Mayfar szívében, a tetőtéri Madisont, ahonnan csodás kilátás nyílik a Szent Pál székesegyházra, és a modern, Sohoban található lounge-t, a 100 Wardour Streetet. Kwarteng, aki pincérként kezdte a karrierjét tinédzserkorában, elmondta, mennyivel nehézkesebb lett munkaerőt találni a bárokba és éttermekbe a Brexit óta.
Több nemrégiben készült elemzés is alátámasztja ezt a tényt, ugyanis például azoknak a száma, akik Nagy-Britanniából hazaköltöztek 2016 során közel duplájára nőtt az egy évvel korábbi adatokhoz képest. Azt is tudjuk, hogy a kelet-európai országokból 2004 óta idén költöztek a szigetországba a legkevesebben. A nettó bevándorlás pedig a legfrissebb adatok szerint majdnem 100 ezer fővel kevesebb volt mint 1 évvel korábban. A bevándorlási mutatókról egyébként egy korábbi cikkünkben már olvashattatok részletesebben.
„Egyre inkább küszködünk azzal, hogy megfelelő pincéreket, pincérnőket és bárosokat találjuk. Azelőtt nagyon sok francia és olasz diák jött hozzánk, de ez az utóbbi évben megváltozott. Sokkal nagyobb kihívás már a pozíciók betöltése.” A probléma megoldásáról azt mondta, szerinte leginkább a megfelelő, minőségi tréningekkel, és előrelépési lehetőségekkel lehetne a helyükön tartani az embereket.
„Az egyetlen, amivel felvehetjük a harcot az az, hogy biztosítjuk dolgozóink fejlődését, és valódi képzést adunk nekik. Nagyon, nagyon erős képzések kellenek, ahol olyan szintre hozzuk őket, hogy már valódi karrier utat és lehetőséget látnak a helyben.”
Kwarteng még 2007-ben kezdte meg pályafutását a D&D csoport éttermeinél, és hisz benne, hogy a londoni vendéglátóipar még mindig ugyanazokat a lehetőségeket képes nyújtani a fiataloknak, mint 10 éve. „Nem ez volt a tervem régen, 16-17 évesen még fogalmam sem volt arról, hogy mit akarok csinálni. Aztán rájöttem, hogy szenvedélyesen szeretem a vendéglátóipart. Nagyon sokan vannak a szakmában, akikben egyáltalán nincs meg ez a szenvedély a munkájuk iránt, pedig itt egész nap emberekkel kell foglalkozni. Szeretni kell az embereket. Én legalább 2000 vendéggel foglalkozok minden héten.”
„Le kell nyűgözni az embereket. 23 évesen lettem először egy étterem menedzsere. Sose féltem a nagy kihívásoktól. Hiszem, hogy a fiataloknak nagyon sok jó lehetősége van, és London az egyik legjobb város a világon. Sok a fejlődési lehetőség, de ehhez az kell, hogy valaki hajlandó legyen belerakni az időt és az energiát.”
Kwarteng, aki a gyerekkorát még London és Ghána között ingázva töltötte, azt mondja, az embereknek „fényévekkel magasabbak” az elvárásai az éttermek kapcsán a városban most, mint 10 éve. „Akkor még az emberek örültek, ha egy pohár bor mellett el tudtak üldögélni. Ma már az asztalfoglalás pillanatától folyamatosan tökéletességet várnak el. Az kell, hogy a vendég különlegesnek érezze magát. A londoniak is már sokkal többet tudnak az ételekről, mint korábban.”
Kwarteng azt is megemlítette, hogy az éjszakai metrók nagyon jó hatással voltak a vendéglátóiparra, például a Madison forgalma is majdnem 80%-kal nőtt a bevezetésük óta. „Egyre többen maradnak zárásig vagy hajnalig. A 100 Wardour Streetben is egyre nagyobb a forgalom hajnal 1 és fél 3 között.” Forrás Hirdetőknek: [email protected]