Egy új országba költözés nagyon izgalmas, ugyanakkor nagyon idegtépő élmény is lehet egyszerre, tele bizonytalanságokkal és félelmek sokaságával. Fiatal angliai magyar felnőttként, aki útnak indult, hogy szerencsét próbáljon az Egyesült Királyságba, sok olyan félelmem volt, amelyekkel szembe kellett néznem. Utamra visszatekintve azonban büszkén mondhatom, hogy legyőztem ezeket a félelmeket, és erősebb és boldogabb vagyok, mint valaha.
Az egyik legnagyobb mindennapos félelmem a nyelvi nehézségekből fakadt, amivel valószínűleg sokan tudnak azonosulni. Mivel nem az angol az anyanyelvem, bár az iskolában tanultam, elégé be voltam tojva eleinte, hogy fogok-e tudni hatékonyan és értelmesen kommunikálni az új környezetemben. Ahogy oly sokan, én is féltem, hogy félreértenek, vagy nehezen fejezem ki magam. Ahogy azonban elmerültem a nyüzsgő angolul beszélő környezetben, rájöttem, hogy a helyiek barátságosak és megértőek. Arról nem is beszélve, hogy sok más külföldi is van, akikkel nap mint nap találkozol, és látod, hogy ők sem tökéletes angollal beszélnek, mégis simán boldogulnak.
Sokan értékelik a kommunikációs erőfeszítéseket, ha próbálod szépen kifejezni magad, és szinte mindenhol türelmesek és elnézőek voltak velem a britek amikor valami nem jutott eszembe, vagy véletlenül hülyén fogalmaztam meg egy mondatot. Idővel pedig folyamatosan javult a nyelvtudásom, és több önbizalmam lett, ami még inkább hozzájárul hogy könnyebben és kevesebb hibával folytathassak beszélgetéseket. A nyelvi korlát áttörése hatalmas teljesítmény és sikerélmény volt számomra.
Egy másik félelem, ami szinte naponta kísértett, az álláskereséssel és a megfelelő munka megtalálásával kapcsolatos bizonytalanság volt. Egy új országba költözni azt jelentette, hogy a nulláról kezdem, és egy versenyképes munkaerőpiacon kell bizonyítanom. Aggódtam amiatt, hogy elismerik-e a képesítéseimet, és hogy sikerül-e olyan állást szereznem, amely megfelel a karrier céljaimnak.
Kitartással és elszántsággal azonban sikerült apró lépésekkel előre haladnom. Tanácsot kértem karrier-tanácsadóktól, részt vettem mindenféle kapcsolatépítős eseményeken, és finomítottam az önéletrajzomon. Végül sikerült egy olyan pozíciót megkaparintanom, amely nemcsak pénzügyi stabilitást biztosított, hanem szakmai fejlődésemet is lehetővé tette. A munkanélküliségtől való félelem leküzdése megtanított a kitartás és az alkalmazkodóképesség fontosságára a külföldi munkaerőpiacon.
Az Egyesült Királyság kultúrájának és szokásainak ismeretlensége is megviselt egy kicsit. Féltem, hogy véletlenül megsértek valakit akár csak egy helytelen gesztussal, mondattal, vagy mozdulatommal. Az olyan egyszerű dolgok, mint a brit humor megértése vagy a társadalmi normák megfejtése elsőre ijesztő feladatnak tűnhet.
Hamar rájöttem azonban, hogy a kulturális különbségek elfogadása része a sokszínű társadalomban való élet szépségének. Beszélgettem elég sokat az itt élő emberekkel, meghallgattam a történeteiket, és néha részt vettem kulturális rendezvényeken is. Rájöttem, hogy az Egyesült Királyság a kultúráknak egyfajta olvasztótégelye, és az emberek egy jelentős része kíváncsi és érdeklődő a más országokból érkezett személyek irányába. A különbségek elfogadása nemcsak abban segített, hogy otthonosabban érezzem magam, hanem szélesítette saját életszemléletemet is.
„Friss húsként” gyakran éreztem, hogy lenyűgöz és kicsit meg is ijeszt a város hatalmassága és a tömegközlekedés használatával járó kihívások. Az utcák labirintusában eltévedni, a buszjáratokat és a vonatok menetrendjét megfejteni néha megoldhatatlan feladatnak tűnt. Gyorsan megtanultam azonban elfogadni hogy ezt is meg kell ugrani, persze kisebb településről származó személyként nem egyszerű szitu az amikor egy kilenc milliós városban kell elnavigálnod, ahol ráadásul minden más nyelven van.
A google térképpel, a kíváncsisággal és a barátságos helyiek időnkénti segítségével felvértezve fokozatosan megismerkedtem a város zugaival. Az időnkénti eltévedés lehetőséget kínált a váratlan felfedezésekre, így még izgalmas felfedezőutak is kialakultak egy egy sétából.
Végül pedig a honvágy is egy állandó félelem volt, amely visszatérő lelki nehézségeket okozott. A család és a barátok otthon hagyása Magyarországon kétségtelenül kemény dió volt. Hiányzott az ismerős kényelem és az összetartozás érzése. Aktívan kerestem azonban a külföldieket, és sok kint élő magyarral is megismerkedtem, és nem, nem mindenki rosszindulatú ezt határozottan ki merem jelenteni.
A tapasztalatok megosztása és a másokkal való kapcsolattartás, akik hasonló kihívásokon mentek keresztül, segített enyhíteni a honvágyam. Az idő előrehaladtával az Egyesült Királyság második otthonom lett, és a baráti kapcsolatok egyre jobban elmélyültek.
Így visszatekintve rájövök, hogy ezek a mindennapi félelmek csupán lépcsőfokok voltak a személyes fejlődésemben. Azáltal, hogy szembenéztem velük és legyűrtem őket, a lehetőségek kinyíltak, és egyre több önbizalomra tettem szert. Az Egyesült Királyság egy hely lett számomra, ahol feledhetetlen élményekkel teli, teljes életet építettem fel.
Mindenkinek, aki hasonló kalandon gondolkodik, azt mondhatom, hogy fogadja el és győzze le félelmeit, és tegye meg ezt a fontos lépést. Bátran, rugalmasan és nyitottan induljatok neki. Üdv mindenkinek! Gábor
- Az 5 dolog, amit a britek mondanak az Egyesült Királyságban élő EU állampolgárokról, ami NEM igaz
- Ilyen az angliai élet: egy kint élő átlag magyar gondolatai