Több mint egy évtizednyi akadozó minimálbér-politika után a konzervatív kormány alatt, mostanában sok szó esett az új munkáspárti kormány azon szándékáról, hogy a nemzeti minimálbért a „valós megélhetési bér” szintjére emeljék.
A minimálbér hazai pálya ennek a kormánynak. Ez volt a Munkáspárt zászlóshajó bérpolitikája, amikor legutóbb hatalmon voltak 2010-ig, és sikeresen csökkentették a bérkizsákmányolást és szűkítették a legkisebb és közepes fizetések közötti különbséget.
Jonathan Reynolds üzleti miniszter pedig már lépéseket is tett, hogy frissítse a független Alacsony Bérek Bizottságának (LPC) felhatalmazását, hogy a jövőbeni ajánlásaikban figyelembe vegyék a megélhetési költségeket is. A kormány azt is tervezi, hogy fokozatosan összevonja a 18-20 évesek minimálbérét a 21 éves és annál idősebb dolgozók minimálbérével és egy szintre hozza őket, hogy minden 18 évet betöltött személy ugyanarra a minimálbérre legyen jogosult.
A kérdés az, hogy az új felhatalmazás elég messzire megy-e? Az inflációs nyomásnak az éves minimálbér-számításban való kifejezett figyelembevétele pozitív fejlemény, amely némi védelmet nyújt a dolgozó alacsony jövedelmű családok számára. Azonban a javasolt éves átlagos fogyasztói árindex (CPI) inflációs ráta használata alábecsülheti a minimálbérből élők megélhetési költségeit az alacsony jövedelmű háztartásokban.
Ez azért van, mert ezek a háztartások jövedelmük nagyobb részét költik bérleti díjra, élelmiszerre és energia költségekre, amelyek gyakran az átlagosnál nagyobb áremelkedést mutatnak. Más országok, mint Franciaország, jövedelemhez igazított inflációs mérőszámokat használnak, amikor meghatározzák bérüket, és egyesek szerint Nagy-Britanniának is ezt kellene tennie.
A másik probléma az, hogy az éves emeléshez ragaszkodni, anélkül, hogy évközi kiigazításokat végeznének, problémás, amikor havi inflációs tüskék vannak. Az éves majdnem 10%-os emelések 2023-ban és 2024-ben üdvözlendők voltak, de mire áprilisban életbe lépett a minimálbér emelés, a magas infláció már jelentősen csökkentette a minimálbérből élők életszínvonalát.
Ennek a késleltetett éves felzárkózási folyamatnak az eredménye a hónapról hónapra való küzdelem a növekvő árakkal szemben, növelve az eladósodás és az elszegényedés kockázatát. Három európai ország (Belgium, Franciaország és Luxemburg) úttörő eljárásokat alkalmaz, évközi minimálbér-emelések formájában, és ezt az Egyesült Királyságnak is meg kellett volna fontolnia.
A 2016 óta tartó emelések a minimálbért a medián keresetek kétharmadáig tolták fel, ami a bérskála középpontja. Ez a szint az előző konzervatív kormány célja volt. Olyan bérküszöböt akartak, amely az alacsony fizetés nemzetközileg elismert határán van, miközben csökkenteni kívánták a minimálbéres dolgozók háztartásaiban az Universal Credit igényléseket.
Az Egyesült Királyságban tapasztalható egyenlőtlenségek miatt a minimálbérnek többet kell tennie a bérigazságtalanság és az alacsony életszínvonal valóságának kompenzálása érdekében. A magas egyenlőtlenségű országokban az átlagbért a magasabb keresetűek növekvő életszínvonala húzza fel, míg a mediánbért a nagyszámú alacsony bérű dolgozó húzza le.
A minimálbér emelése, mondjuk a medián kereset 70%-ára vagy 75%-ára, segítene ellensúlyozni ezt. Az Egyesült Királyságban a takarításban, szociális ellátásban, kiskereskedelemben és vendéglátásban dolgozók közül rengetegen, a minimálbért kapják vagy csak egy fonttal többet annál, így nagyon függnek attól, hogy a kormány megfelelő szintre tartja-e a minimálbért.
A fizetésről, munkaidőről és munkakörülményekről folytatott koordinált megállapodások hiányában kevés akadálya van annak, hogy a munkaadók az órabér emelését a munkaórák, túlórák és munkavállalói juttatások, mint például a támogatott étkezések csökkentésével ellensúlyozzák.
Sok alacsony fizetésű dolgozókat foglalkoztató vállalat szintén nagymértékben támaszkodik részmunkaidős dolgozókra, akik kevésbé valószínű, hogy hozzáférnek a munkahelyi képzésekhez és az előrelépési lehetőségekhez a belső munkaerőpiacon keresztül.
Hosszú távon, annak érdekében, hogy szélesebb körű bérnövekedést érjünk el új készségek elsajátításával párhuzamosan, az Egyesült Királyságnak alternatív és jobb bérmeghatározási rendszereket kell alkalmaznia. Az új kormány javasolt méltányos bérezési megállapodása pedig akár nagyon ígéretes is lehet. Forrás