Egy 60 éves brit nő, Kathleen Moore tragikus körülmények között vetett véget életének, miután megtudta, hogy jelzáloghitele havi 500 fonttal megemelkedett, és kérelmét a szociális támogatásokra elutasították – számolt be róla lánya, Amy Evans.
Kathleen az elmúlt négy évben küszködött a megemelkedett törlesztőrészletekkel, amelyek az egyre növekvő kamatlábak következményeként nőttek meg. Élete utolsó időszakában az oszteoporózis korlátozta munkaképességét, így csak kis mértékben tudott kutyasétáltatóként dolgozni. Nyugdíjkorhatárt még nem ért el, így állami nyugdíjra sem volt jogosult.
Hiába igényelte a személyes függetlenségi támogatást (PIP) és az Universal Creditet, a hatóságok szerint nem felelt meg a kritériumoknak – részben életkora, részben pedig jelzáloghitele miatt.
„Ha valaki segített volna, még ma is élne” – mondja lánya
Amy Evans, a 37 éves takarítónő, elmondta: édesanyja minden hónapban próbált legalább 30 órát dolgozni, sőt, a házában szobákat is kiadott, hogy fedezni tudja a költségeit – de még így is ételbankokra szorult.
„Rengeteget beszélt a pénzről, de sosem mutatta, mennyire súlyos a helyzet” – mondta Amy, aki teljesen összeomlott, amikor értesítették édesanyja haláláról.
A nő most petíciót indított annak érdekében, hogy a 60 év felettiek – különösen azok, akik egyedül élnek, önálló vállalkozók vagy gondozók – ne essenek ki a támogatási rendszerből. A cél a Universal Credit és a PIP jogosultsági feltételeinek felülvizsgálata, valamint egy célzott mentálhigiénés tanácsadás elindítása az idősebb korosztály számára.
A pénzügyi aggodalmak elszigetelté tették – és végül elvették az életkedvét
Amy szerint édesanyja négy éve kezdett el súlyosan aggódni anyagi helyzete miatt, amikor tízéves párkapcsolata véget ért. Ezt követően egyedül kellett szembenéznie a megugró költségekkel:
„A kamatlábak megemelkedtek, és a jelzáloghitel havi 100 fontról 600-ra ugrott.”
Bár Amy felajánlotta, hogy édesanyja költözzön hozzá, Kathleen inkább otthonában maradt – büszkeségből és önállóságból. Amy szerint édesanyja „szégyellte, hogy segítséget kell kérnie”, így a család csak utólag értette meg, milyen kilátástalan helyzetbe került.
„Nem is sejtettük, mennyire kétségbeesett volt, amíg át nem néztük a papírokat. Kétségbeesésében uzsorásokhoz fordult. Folyamatosan rettegett, hogy elveszíti a házát.”
Petíció a változásért – mentális és anyagi támogatás a 60 év felettieknek
Amy most arra kéri a döntéshozókat, hogy sürgősen vizsgálják felül a támogatási rendszert: „Azok az emberek, akik egész életükben dolgoztak, nem maradhatnak magukra egy-egy válsághelyzetben, csak azért, mert már túl közel vannak a nyugdíjkorhatárhoz, de még nem érték el.”
Emellett egy országos mentálhigiénés tanácsadó hálózatot is sürget az idősebb generáció számára, akik – mint édesanyja is – gyakran egyedül maradnak a problémáikkal.
„Szüksége lett volna egy pénzügyi megoldásra. És egy beszélgetés is elég lehetett volna, hogy megváltoztassa a döntését” – mondta Amy.
Egy életre szóló emlék
Amy így emlékezett édesanyjára: „Fiatal korában ő volt minden buli lelke. Erős és ellenálló volt – ez tette még tragikusabbá a véget.”
Petíciójával abban bízik, hogy másokat megóvhat a hasonló tragédiáktól: „Ha ezzel valakinek megmenthetem az életét, már nem halt meg hiába.”
Az Egyesült Királyságban élő idősebb magyarok közül is sokan szembesülnek hasonló problémákkal: kiszolgáltatottság, bürokrácia, emelkedő költségek és a mentális egészség hanyatlása. Ez az eset arra hívja fel a figyelmet, hogy senkit sem szabadna hagyni a rendszer résein keresztül „kiesni”. Forrás