Stabil, jó fizetés, megbecsülés, kiszámítható előmenetel – ezek a tényezők sok fiatalt motiválnak. Sokan ezért külföldre mennek, pedig mindezt, sőt ennél jóval többet Magyarországon is el lehet érni. A HungaroControl intelligens döntéshozókat, azaz leendő légiforgalmi irányítókat keres, amihez nem kell más, mint érettségi és stabil angol nyelvtudás.  Ennek kapcsán három légiforgalmi irányítóval beszélgettünk, akik különböző ideje dolgoznak a HC-nál, de ettől függetlenül mind a hárman vallják: a légiforgalmi irányítás egy életre szól!

hirdetes

Miért döntöttél úgy, hogy otthagyod Amerikát, otthagyod a Merrill Lynch-t és a HC-nál leszel légiforgalmi irányító?

(B.I): A pénzügy egy remek dolog, olyan lehetőségeket teremtett a számomra, amiből a mai napig is profitálok, viszont rengeteg időt elvett az életemből. Szerettem volna valamit, ami egy kicsit jobb egyensúlyt biztosít a munka és a szabadidő között.

A munka jellegéről kezdetektől fogva azt gondoltam, hogy ez valami olyan, ami folyamatos kihívást jelent, mégis szórakoztató lehet. A pénzügyben szerettem, hogy pörgés van, hogy gyorsan jó döntést kell hozni. A légiforgalmi irányítás is egy ilyen szakma. Szinte folyamatosan történik valami, a pénzüggyel ellentétben viszont ezt ki lehet kapcsolni. Amikor kihúzod a headset-et, onnantól kezdve ez nem olyan munka, amivel foglalkoznod kell este. Ez egy nagyon nagy plusz volt.

Fontosnak gondoltam, hogy irányítóként a munkaidő és a fizetés aránya lényegesen jobb, mint bármi más olyan lehetőség, ami eszembe jutna. Ez mindenképp arra ösztönzött, hogy foglalkozzam ezzel a kérdéssel. Miután többet megtudtam arról, hogy mi is az, amivel a légiforgalmi irányítók foglalkoznak, mi is az, amit ők csinálnak, hogyan néznek ki a mindennapjaik, akkor tudatosult bennem, hogy ezekkel a feltételekkel ez egy olyan lehetőség, amit érdemes megpróbálni.

Segített az, hogy a pénzügyi szektorban is ugyan úgy gyorsan kellett döntést hoznod? Adott egyfajta magabiztosságot hozzá?

(B.I.) Biztos vagyok benne, hogy az a karakter, vagy azok a készségek, amik valakit jó brókerré tesznek, szükségesek ahhoz is, hogy irányítóként jó esélyekkel induljon. Többek között ezért gondoltam, hogy szeretném megpróbálni ezt a képzést, a felvételit, mert ha ez erőlködés nélkül menne, akkor olyan hivatás lehetne, amit szívesen csinálnék életem végéig.

Mikor volt az a pont, amikor biztosan tudtad, hogy itt a helyed?

(B.I) Amikor felvettek a képzésre, borzasztóan lelkes voltam, nagyon szerettem volna légiforgalmi irányító lenni. Később, a tanfolyam elvégzése után, mikor megkaptam a szakszolgálati engedélyemet, akkor lehettem biztos abban, hogy ez a lehetőség megvan, és csak rajtam múlik, hogy szeretnék-e vele élni. Ekkorra már nem volt kétség a fejemben, hogy ezt szeretném csinálni. Nem tudnék elképzelni más olyan munkát, amit szívesebben csinálnék.

Van-e megfogható „ideális jelölt”, vagy olyan embertípus, akit Ti, oktatóként szívesen láttok? Vannak szükséges személyiségi jegyek?

(M.S.) Ez egy érdekes felvetés. A felvételiztetés alatt előfordulnak sablonok, vannak típusok, akik beleférnek a kiválasztási rendszerbe. Ez később azonban valamilyen oknál fogva elmúlik, mert ha egy operatív csoportot látsz, ami 7 főből áll, ott jellemzően 7 teljesen különböző személyiségű embert találsz. Amikor a gyakornokok fölszabadulnak és megint saját maguk lehetnek, akkor már mások. Vannak készségek, képességek, amik meg kell, hogy legyenek, de nem lehet egyfajta embertípust kiválasztani. Az önállóság mindenféleképpen kell, de ez nekem összefügg a döntéshozatallal.

(M.D.): Vannak olyan személyiségjegyek, igen, de ez nem azt jelenti, hogy nagyon egyforma személyiségek dolgoznak légiforgalmi irányítóként. Nagyon sokfélék vagyunk. Ha ilyen jegyeket kell említeni, akkor talán a megbízhatóság az egy alapvető dolog. Hogy mind emberként, mind kollégaként meg tudjunk egymásban bízni, mert itt abszolút egymásra utaltság van. A jó humor sokat segít. Kell egyfajta alkalmazkodó képesség és a csapatmunkára való hajlandóság is.

Ha valaki kigondolja, hogy légiforgalmi irányító szeretne lenni, akkor saját maga mivel készülhet erre a pályára, illetve a felvételi eljárásra?

(M.S) Vannak szimulátoros játékok, illetve közösségek, akik szimulátorokon játszanak, akár irányító, akár pilóta oldalon. Tőlük sok mindent meg lehet tudni a munka konkrétumairól. Valamint az Interneten fent van jó pár légiforgalmi frekvencia, amit lehet figyelni, hallgatni, ahol elhangzanak olyan kifejezések – ugyan angol nyelven – amik a hétköznapi életben más jelentéssel bírnak. A légiforgalmi irányításban van sok speciális helyzet, amikor bizonyos kifejezések, szavak egy meghatározott és csak a polgári repülésen belül használt fogalmat írnak le. Ezeket mindig ki kell deríteni, hogy vajon miért azt mondják, amit. Ez ilyen formán nem egy puszta rádióhallgatás, hanem egyfajta kutatómunka is – hogy mit is hallott tulajdonképpen.

A felvételi eljárás során mennyire konkretizáljátok a jövőbeni feladatokat?

(B.I.): A felvételi eljárás az úgynevezett FEAST teszttel kezdődik, mely két részből áll, és véleményem szerint elég jó képet ad arról a felvételizőknek, hogy miről is szólhat ez a munka.  Ezekkel a tesztekkel olyan képességeket mérnek, mint például az átfogó, logikus gondolkodásmód, gyors és hatékony döntéshozatal, koncentrációs készség, rövidtávú memória, kommunikációs készség, munkához való viszony, figyelem megosztás, stressz tűrés, monotónia tűrés stb.

Mennyire válnak elhivatottá a gyakornokok az oktatás során?

(M.D.): A kezdeti elhivatottság változó. Vannak többen, akik készülnek erre a pályára, vagy valamilyen módon már régóta kapcsolatban állnak a repüléssel, így ez egyfajta szenvedély vagy életcél lesz náluk. Természetesen vannak olyanok is, akiket egyszerűen csak a lehetőség mozdít meg, de én úgy látom, hogy ha valaki légiforgalmi irányítóvá válik – tehát mire végigmegy ezen a folyamaton – addigra szükségszerűen kialakul egyfajta elhivatottság.

(B.I.): A jelen körülmények adottak ahhoz, hogy aki egyszer bekerül, az élete végéig, pontosabban a nyugdíjkorhatárig itt maradjon, itt dolgozzon. Maga a munka jellege olyan, hogy azt nem lehet megunni. Nincs két ugyan olyan nap. Reggel annak ellenére, hogy korán kell felkelni, miután magamhoz tértem, már nem bánom, hogy be kell jöjjek, mert tudom, hogy egy tartalmas napnak nézek elébe. Azt gondolom, hogy ha az ember olyat csinál, amit szeret, az megfizethetetlen.

Mennyire látjátok azt, hogy hosszú éveken keresztül nem fog unalmassá válni ez a munka?

(M.D.) Maga a munka nem válik unalmassá, szerintem nagyon hosszú évekig ad kihívást. Természetesen bele lehet azért ebbe is fáradni, ki lehet égni. De alapvetően, amíg képes vagy légiforgalmi irányítóként dolgozni, addig ez az unalmasság nem nagyon jellemző, ez nem az a munka, amibe úgy belefásulna, vagy beleunna az ember.

Onnantól kezdve, hogy valaki megkapja a szakszolgálati engedélyt és bekerül egy csoportba, a nyugdíjig, melyek azok az előrelépési szakaszok, szakmai fejlődési pontok, amitől azt mondhatja, hogy amellett, hogy 40 évig légiforgalmiirányító volt, szakmailag is bejárt egy utat?

(M.S) Határozottan van szakmai pályafutás, felrajzolható mindenkinek a saját igénye szerint. Ezt a szakmai pályafutást be lehet futni munkatermen belül is, kívül is. Ha csak az irányítóként eltöltött éveket nézzük, bizonyos szolgálati idő után bizonyos beosztások megpályázhatóak, így van ez az oktatással, a szakértői tevékenységgel, de lehet valakiből supervisor vagy csoportvezető is. A kompetencia ellenőrzéstől kezdve a jövendő légiforgalmi irányítók kiválasztásában való közreműködésig sok mindent fel lehet vállalni. Szerencsés dolog persze az is, ha az ember el tudja dönteni, hogy melyik irányba akar menni és nem halmozza ezeket a feladatokat, hiszen vannak összeférhetetlenségek, illetve mindhez más képességek kellenek.

Akinek erre nincs igénye, szereti, imádja a légiforgalmi irányítást, de nem szeretne többet, attól nem lesz kevesebb, nem kerül sem szakmailag, sem anyagilag hátrányba. Ettől még kiváló légiforgalmi irányító.

Büszkék vagytok arra, hogy ti vagytok a 173 légiforgalmi irányítóból az egyik?

(B.I) Büszke vagyok. Én úgy gondolom, hogy ide tartozni egy komoly érdem. Bekerülni, bent maradni és ezt a munkát végezni önmagában egyfajta eredmény.

Hány százalékotok gondolja vajon így?

(M.D.) Én azt gondolom, hogy a többség, sőt a túlnyomó többség. Nem is nagyon tudok olyan irányítóról, aki ezt annak ellenére csinálná, hogy nem szereti.

A család mennyire fér ebbe a munkába bele?

(M.D.) Nekem elég jól belefér, négy gyermekem van. Az mindenképpen jó, hogy a hétköznapokon sok lehetőség van arra, hogy az ember a gyerekeivel vagy a családi dolgaival foglalkozzon.

Mit mondanátok a fiataloknak, miért jöjjenek légiforgalmi irányítónak?

(M.S): Sok tekintetben a magam ura vagyok itt benn (az irányítóteremben) és ezt szeretem. Vannak vezetőim és persze vannak azok a szituációk, amikor vezetői utasítást hajtok végre. De amikor beülök egy szektorba és elkezdek dolgozni, akkor nincs vezetői utasítás, akkor nincs mögöttem senki. Az történik, amit a partneremmel – akivel a szektort visszük – jónak látunk. Mert ez a kettőnk dolga és nem másé. És ezt a vezetők is tudják.

(B.I): Én azt gondolom, hogy aki megteheti, jelentkezzen. .A jelentkezés, a felvételi megírása semmibe nem kerül. Ez egy lehetőség, meg lehet próbálni. A teszt megírása önmagában is szórakoztató – legalábbis véleményem szerint, vesztenivalója tehát senkinek nincs. Aki szereti a kihívásokat, tartalmas, szórakoztató és élethosszig tartó hivatást keres, annak azt javaslom, adjon egy lehetőséget az irányításnak.

Kövess bennünket, ha tetszett (ha pipát látsz már követsz):