Egyre több Angliában élő magyar mondja ki ugyanazt a mondatot: „Dolgozom, rendesen, a legtöbbször mégsem marad semmi a hó végére.” Nem arról van szó, hogy ne lenne munka. Nem arról, hogy ne lenne bevétel. Hanem arról, hogy a pénz egyre jobban elfogy, mielőtt a jövőre gondolhatnánk. A félretett fontok, amelyek néhány éve még természetesnek tűntek, ma sokak számára elérhetetlenek.
Nem a fizetés a fő gond – hanem az, ami elviszi
Papíron sokan többet keresnek, mint korábban. A valóságban viszont a kiadások olyan tempóban nőttek meg, hogy a fizetésemelés egyszerűen eltűnik a rendszerben. A legnagyobb tétel szinte mindenkinél ugyanaz:
Lakhatás.
Az albérletárak Anglia-szerte elszálltak. Londonban, de már vidéken is gyakori, hogy egy átlagos fizetés 40–50 százaléka elmegy bérleti díjra. Ehhez jön a council tax, az energia, az internet – és még nem ettünk semmit.
A mindennapi élet lett drága, nem a luxus
Régen a spórolás azt jelentette, hogy nem utazunk, nem veszünk új autót, nem költünk nagy dolgokra. Ma már sokan ott tartanak, hogy az alapélelmiszereken és a rezsin próbálnak spórolni. Egy bevásárlás, ami pár éve 60 font volt, ma könnyedén 100.
Az energiaárak csökkentek ugyan a csúcsról, de messze nem tértek vissza a korábbi szintre. A közlekedés, az autófenntartás, a biztosítások mind drágábbak lettek.
„Majd félreteszek jövő hónaptól” – ami sosem jön el
Sokan élnek úgy, hogy nincs tartalékuk. Nem azért, mert felelőtlenek, hanem mert egyszerűen nincs miből. Egy váratlan kiadás – egy autójavítás, egy betegség, egy költözés – azonnal felborít mindent. Ez különösen fájó azoknak, akik évek óta Angliában élnek, és úgy érzik: ennyi munka után többre számítottak.
A bevándorlói lét plusz terhe
Az angliai magyarok helyzete sokszor kettős nyomás alatt van:
itteni megélhetés egyre drágább
otthon is egyre többe kerül minden, ha segíteni kell
sokan támogatják a családot Magyarországon
nincs örökölt lakás, nincs biztos háttér
A „dolgozunk, mégsem jutunk előrébb” érzés ezért nemcsak anyagi, hanem lelki kérdés is.
Hová lett az angliai álom?
Sokan nem luxust kerestek, csak biztonságot:
egy kis megtakarítást
egy nyugodtabb jövőt
azt az érzést, hogy van értelme a munkának
Ma viszont egyre többen teszik fel a kérdést:
ha itt sem lehet félretenni, akkor hol?
Nem egyéni kudarc – rendszerszintű probléma
Fontos kimondani: ez nem lustaság, nem rossz döntések sorozata.
Ez egy olyan gazdasági helyzet következménye, ahol a megélhetési költségek elszakadtak a reálbérektől.
És ezt nem csak a magyarok érzik – de mi, bevándorlók, gyakran még erősebben.
A legnagyobb kérdés: mi lesz a következő lépés?
Sokan már nem azt kérdezik, hogy „mikor veszek házat”, hanem azt:
maradjak?
- Váltsak szakmát, képezzem át magam?
váltsak országot?
menjek haza?
vagy csak próbáljam túlélni a következő évet?
Ezek a kérdések ma már mindennaposak az angliai magyar közösségekben.
És talán ez a legnagyobb változás az elmúlt évekhez képest.