Amikhez magyarként sokszor még évek után sem lehet hozzászokni Angliában – hiába élünk itt akár évtizedek óta

Van az a mondat, amit szinte minden Angliában élő magyar kimond legalább egyszer: „Ehhez én még mindig nem tudtam hozzászokni.” Lehet valaki öt, tíz vagy akár húsz éve az Egyesült Királyságban, dolgozhat jól fizető állásban, lehet rendezett otthona és kialakult élete, mégis maradnak olyan dolgok, amelyek idegenek számára. Nem feltétlenül rosszak, egyszerűen mások, és vannak különbségek, amelyek az évek múlásával sem tűnnek el teljesen.

Amikhez magyarként sokszor még évek után sem lehet hozzászokni Angliában

Az állandó udvariasság, ami mögött néha nincs valódi közelség

Az angol kedvesség és udvariasság legendás. A „sorry”, a „please” és a „no worries” szinte minden beszélgetés természetes része, az emberek gyakran mosolyognak, előzékenyek, és még kellemetlen helyzetekben is igyekeznek megőrizni a nyugodt hangnemet. Ez elsőre kifejezetten kellemes lehet, idővel azonban sok magyarban felmerül a kérdés: vajon valódi figyelmességről van szó, vagy csupán egy társadalmi szokásról?

Magyarországon sokan közvetlenebb kommunikációhoz szoktak, ahol a barátságosság gyakran személyesebb kapcsolódást is jelent. Angliában viszont egy kedves beszélgetés a boltban vagy egy mosolygós munkahelyi kolléga nem feltétlenül jelenti azt, hogy a másik valóban közelebb szeretne kerülni hozzánk. A felszínes kedvesség és a valódi barátság közötti különbséget sokan még hosszú évek után is nehezen szokják meg.

Egyedül lenni emberek között, és közben hiányolni az otthont

Sokan azt gondolják, hogy külföldön az első időszak után, amikor már kialakul a baráti kör és az ember megtanulja a nyelvet, a magány is eltűnik. A valóság azonban ennél összetettebb. Angliában lehetnek kollégáink, szomszédaink, ismerőseink, akikkel rendszeresen beszélgetünk, mégis előfordulhat, hogy nincs egyetlen ember sem, akit este tízkor felhívnánk, ha valami igazán fontos történik velünk.

A magyar társasági élet sokak számára spontánabb: egy telefonhívás, egy váratlan látogatás vagy egy hosszúra nyúló beszélgetés is természetes része lehet a kapcsolatoknak. Angliában sok programot hetekkel korábban egyeztetnek, a találkozók gyakran naptárhoz kötöttek, és a „majd valamikor összefutunk” nem mindig jelent valódi szándékot. Ez nem feltétlenül jobb vagy rosszabb, de aki másfajta közvetlenséghez szokott, annak idővel is hiányérzete maradhat.

A családtól való távolság pedig különösen nehéz része a külföldi életnek. Születésnapok, esküvők, családi összejövetelek, betegségek vagy akár egy nehéz időszak – sokszor csak telefonon vagy videóhíváson keresztül lehetünk jelen. Az ember egy idő után megtanulja kezelni ezt, de attól még nem lesz könnyebb elfogadni, hogy fontos pillanatokból marad ki.

Ez is érdekelhet:  Amit kint tanultam meg Angliában, és ami elképesztő erőt adott a folytatáshoz

Az időjárás, a lakhatás és az otthonosság hiánya

Az angliai időjárásról könnyű viccelődni, de hosszú távon a szürke ég, a kevés napsütés, az állandó szél és az esős napok a hangulatunkra is hatással lehetnek. Nem feltétlenül az eső a legzavaróbb, hanem az, amikor hetekig alig látni napfényt, és hiányzik a magyarországi nyár, a meleg esték vagy az évszakok markánsabb váltakozása. Sokan nem megszokják ezt, inkább megtanulnak együtt élni vele.

Az otthonosság érzését a lakhatás is befolyásolja. A magas bérleti díjak, a gyakori költözések, a bérbeadóktól való függés és a saját ingatlan megszerzésének nehézsége miatt sokan még hosszú évek után sem érzik úgy, hogy igazán gyökeret eresztettek. Lehet egy lakásunk, ahol élünk, de az egészen más érzés, mint egy olyan otthon, amelyről biztosan tudjuk, hogy hosszú távon a miénk marad.

A szabályok, a munkahelyek és az ügyintézés személytelensége

Angliában rengeteg írott és íratlan szabály határozza meg a mindennapokat. Ezek sokszor kiszámíthatóbbá és biztonságosabbá teszik az életet, máskor viszont kifejezetten rugalmatlannak tűnhetnek. Egy ügyintézésnél, lakásbérlésnél vagy munkahelyi helyzetben a magyarok gyakran érzik úgy, hogy a rendszer a papíron előírt folyamatot követi, de az egyéni körülményekre kevésbé érzékeny.

A munkahelyi kultúra is tartogathat meglepetéseket. A kommunikáció sokszor udvariasabb és diplomatikusabb, a kollégák közötti kapcsolat azonban nem feltétlenül válik személyes barátsággá. Sokan tapasztalják meg, hogy hiába dolgoznak együtt éveken keresztül, a munkahelyen kívül alig tudnak egymásról valamit. Ha pedig valaki munkahelyet vált, gyakran az addigi társasági kapcsolatok nagy része is eltűnik.

Az egészségügyi rendszer és az ügyintézés sajátosságai szintén nehezen megszokható különbségek lehetnek. A háziorvosi rendszer, a telefonos időpont-egyeztetés, a várakozás vagy az, hogy bizonyos esetekben nehéz közvetlenül szakemberhez jutni, sok magyar számára frusztráló. Nem arról van szó, hogy minden helyzetben az egyik ország rendszere jobb lenne a másikénál, hanem arról, hogy más elvárásokkal és tapasztalatokkal érkezünk.

Az étel, a hazalátogatás és a két ország közötti élet

Nemcsak a pörkölt, a töltött káposzta vagy a friss kenyér hiányzik. Sokszor inkább az, amit az étel jelent: a közös főzés, a hosszú vasárnapi ebédek, a családi asztal körüli beszélgetések és az otthon megszokott ízek. Angliában természetesen lehet jókat enni, de az étkezés sokak mindennapjaiban inkább gyors, praktikus feladat, és nem feltétlenül hordozza ugyanazt az érzelmi jelentést, amelyet gyerekkorukból magukkal hoztak.

Ez is érdekelhet:  A legfontosabb változások 2026-ban, amik befolyásolják az angliai magyarok anyagi helyzetét és mindennapjait

A hazalátogatás idővel különös kettős érzéssé válhat. Az ember örül, hogy újra Magyarországon van, találkozik a családdal, látja a régi utcákat és felkeresi a megszokott helyeket, közben azonban észreveszi, hogy sok minden megváltozott. A barátoknak új életük lett, a régi közösségek átalakultak, és néha már nem is olyan könnyű visszatalálni abba a világba, amelyre az ember külföldről emlékezett.

Közben Angliában is kialakult egy élet, amelyet nem lehet egyik napról a másikra hátrahagyni. Itt vannak a megszokott útvonalak, a munka, az otthon, a gyerekek iskolája és azok a mindennapi rutinok, amelyekhez idővel kötődni kezdünk. Így sokan egy idő után úgy érzik, mintha két ország között élnének: Magyarországon már nem lennének teljesen otthon, Angliában pedig soha nem lennének egészen azok.

És mégis maradnak – vagy éppen továbbállnak

Talán ez az egyik legnehezebb része a külföldi életnek: az embernek idővel el kell fogadnia, hogy nem minden kompromisszum válik természetessé. Lehet, hogy Angliában jobb munkalehetőségeket talált, biztonságosabb anyagi hátteret épített vagy olyan életet teremtett, amelyre korábban vágyott, de ettől még hiányozhatnak dolgok Magyarországról. És az is előfordulhat, hogy a hazaköltözés gondolata egyre gyakrabban merül fel, miközben az ember már nem biztos benne, hogy ott valóban könnyebb lenne újrakezdeni.

A külföldön élés tehát nem egyszerűen arról szól, hogy valaki megszokja egy másik ország szabályait, időjárását vagy szokásait. Arról is szól, hogy közben változik a saját identitása, átalakulnak a kapcsolatai, és idővel másként tekint arra az országra is, ahonnan elindult.

Talán nem is kell mindenhez hozzászokni. Nem kell minden angol szokást megszeretni, nem kell elfelejteni a magyar gyökereket, és nem kell úgy tenni, mintha soha nem hiányozna az otthon. Lehet valaki boldog és sikeres Angliában úgy is, hogy közben vannak dolgok, amelyekhez húsz év után sem tudott teljesen hozzászokni.