Amikor Samantha Beech életet adott kislányának, fontolóra vette, hogy részmunkaidőben visszatér korábbi munkájához, ahol tanársegédként dolgozott. A munkáját szerette, és remélte, hogy a kötelező szülési szabadság után visszatérhet. Azonban, amikor ő és férje 2021-ben kiszámolták a költségeket, kiderült, hogy még teljes munkaidős foglalkoztatás esetén sem engedhetik meg maguknak a bölcsődét. Samantha teljes havi fizetése szinte eltörpült a bölcsődei díjak mellett.
„Nem tűnt értelmes döntésnek, hogy kimaradjak a lányom fontos pillanataiból egy olyan munka miatt, amely még csak nem is fizet elég jól” – mondta Samantha.
Abban az időben Samantha egyike volt annak a rétegnek, akik jelenleg nem rendelkeznek munkával, de nem tartják őket munkanélkülinek sem. Ők a „gazdaságilag inaktívak”, mert nem tudnak dolgozni betegség, családtagok gondozása vagy munkakeresési nehézségek miatt. 2023 decemberében a gazdasági inaktivitás elérte a legmagasabb szintet az Egyesült Királyságban 2012 óta, ami tartós kihívást jelent a brit kormány számára, hiszen az ország alacsony termelékenységi szinttel küzd – ennek következményei az alacsony bérek, gyenge teljesítményű vállalkozások és alacsony életszínvonal.
A kormány próbálja ösztönözni az embereket a munkaerőpiacra való visszatérésre. A közelmúltban az egészségügyi miniszter, Wes Streeting azt javasolta, hogy a túlsúlyos és munkanélküli emberek számára alkalmazzák az Ozempic nevű, vitatott fogyókúrás injekciót. Eközben Liz Kendall munka- és nyugdíjügyi miniszter olyan ötletet vetett fel, hogy munkaügyi tanácsadók látogassanak el a kórházakba a mentális egészségi problémákkal küzdő betegekhez, hogy segítsék őket a munkaerőpiacra való visszatérésben.
A javaslatok fogadtatása vegyes volt, és egyes fogyatékkal élőket támogató szervezetek aggodalmukat fejezték ki, miszerint a Nemzeti Egészségügyi Szolgálatot (NHS) arra akarják használni, hogy gazdasági szereplővé tegye az embereket, ahelyett, hogy kizárólag a gyógyításra összpontosítana. „Nevetséges ötlet a kórházakat üzleti környezetté alakítani” – mondta Mikey Erhardt, a Disability Rights UK kampányvezetője.
A valóság és az előítéletek
A nem dolgozó emberekre sokszor „lusta” vagy „munkakerülő” sztereotípiával tekintenek, de a valóságban 1,7 millió ember szeretne dolgozni, csak épp a munkaadók nem kínálnak megfelelő fizetést vagy támogatást. Ez jellemző Daisyre* is, akit 21 éves korában bipoláris zavarral diagnosztizáltak, és ahogy idősödött, tünetei súlyosbodtak.
„A munkahelyemen nem örültek, hogy lítiumot szedek a tüneteim kezelésére” – mondta Daisy. „Ha az ember mentális problémákról beszél a munkaadókkal, azok azonnal riadót fújnak, mintha potenciális kockázatot jelentenénk. Nagyon hasznos lenne, ha mentális egészségre szakosodott szakemberek segítenék a munkaadók és az álláskeresők összehangolását.”
Nil Guzelgun, a Mind mentálhigiénés jótékonysági szervezet szakpolitikáért és kampányokért felelős vezetője szerint a munkahelyi rugalmasság különösen fontos azok számára, akik mentális problémákkal küzdenek. „A mentális egészségi problémákkal küzdő emberek közül sokan szeretnének dolgozni, de nehezen találnak olyan munkát, ami lehetővé teszi számukra a problémáik kezelését.”
A mentális egészség és a munkavállalói támogatás hiánya
Nil hozzátette, hogy sokan visszajelzéseik alapján szeretnének olyan lépéseket tenni, amelyek lehetővé teszik számukra, hogy önállóbb életet éljenek, de az álláskeresési támogatások szankciói miatt félnek ettől. A visszatérés a munkaerőpiacra sok esetben súlyosbítja a mentális problémáikat, és akadályozza a gyógyulásukat. Nil szerint szükséges lenne egyénre szabott tanácsadásra a mentális egészségi problémákkal küzdő emberek számára, hogy segítse őket a megfelelő munkahelyek megtalálásában.
„Jelenleg azonban hiányzik ez a fajta támogatás” – mondta. „Az NHS mentális egészségügyi szolgáltatásainak várólistáin több mint kétmillió ember szerepel, így egyértelmű, hogy a rendszert bővíteni kellene a mentális egészségügyi szolgáltatások finanszírozásával.”
A munkahelyi rugalmasság fontossága
Vicky Walker, a Westfield Health nevű egészségügyi és jóléti szakértő vállalat egyik igazgatója szerint az Egyesült Királyságot nemrégiben a „kiégés nemzetének” nevezték el, ami az alkalmazottak romló mentális egészségi állapotának súlyosságát hangsúlyozza. „A 2024-es kutatásunkban közel 3-ból 1 (30%) alkalmazott jelentette, hogy az elmúlt évben romlott a mentális jólléte. A kiégés, a stressz és a pénzügyi problémák jelentős hatással voltak a mentális egészségükre.”
Nemcsak a mentális, hanem a fizikai egészség is komoly problémává vált, hiszen a munkaképes korúak egészségügyi alapú támogatásának költsége 36 milliárd fontról 48 milliárd fontra nőtt az utóbbi pénzügyi évben. Az adatokat vizsgálva kiderül, hogy a fiatalabb korosztály körében is nő a támogatások iránti igény, ami aggodalmat kelt, hogy egy egész generáció kiszorulhat a munkaerőpiacról ha ez így megy tovább.
A munkahelyi támogatás fejlesztésének szükségessége
A munkahelyi struktúrák hagyományos formái – például a kilenctől ötig tartó munkarendek – ma már nem felelnek meg minden munkavállaló számára, különösen a gondozók, szülők vagy krónikus betegséggel küzdők számára. A rugalmas munkakörülmények szükségessé váltak, mivel hiányuk gyakran alacsony elégedettséghez vezet, ami a munkaerő-vándorlás növekedését eredményezi. Ahhoz, hogy a jelenlegi munkaerőpiac valóban támogassa a munkavállalókat, a vállalatoknak egyre inkább figyelembe kell venniük, hogy milyen változó igényekkel kell szembenézniük. Forrás