Egyre több fiatal küzd magánnyal Nagy-Britanniában, miközben a barátkozásból is üzlet lett. Fizetős alkalmazások és exkluzív társasági klubok ígérnek új barátokat, közös vacsorákat és valódi emberi kapcsolatokat, de a havi akár 40 fontos előfizetés sem garantálja, hogy valaki végül megtalálja a társaságát. Egy újságíró saját maga próbálta ki az egyik legnépszerűbb szolgáltatást, és arra jutott, hogy bár egy kellemes este könnyen összejöhet, a tartós barátság már egészen más történet.
Nagy-Britanniában egyre súlyosabb társadalmi problémává válik a magány. A 2014-es adatokhoz képest ötszörösére emelkedett azoknak a fiataloknak a száma, akiknek egyáltalán nincs közeli barátjuk, miközben a 16 és 29 év közötti britek 40 százaléka vallotta azt, hogy gyakran, mindig vagy legalább időnként magányosnak érzi magát.
A jelenség nemcsak a társadalmi kapcsolatok átalakulásáról árulkodik, hanem egy új üzleti lehetőséget is teremtett. A vállalatok felismerték, hogy az emberek egyre erősebb igénye a kapcsolódásra pénzzé tehető, ezért az elmúlt években látványosan megszaporodtak azok a fizetős alkalmazások és társasági klubok, amelyek új barátságokat ígérnek.
A Timeleft, az Agora, a 222Place, a Remotely Social Club, a GroupVibe és a PLY (People Like You) mind olyan platformok, amelyek algoritmusok segítségével próbálják összehozni az egymáshoz illő embereket. A szolgáltatások közös vacsorákat, találkozókat és különféle programokat szerveznek idegenek számára, abban a reményben, hogy az egyszeri találkozásból idővel tartós barátság alakul ki.
13,99 fontért hat idegennel kellett vacsorázni
Az Independent újságírója, aki korábban mindig rendelkezett egy szoros baráti társasággal, a húszas évei végére maga is megtapasztalta, milyen nehézzé válhat új kapcsolatokat kialakítani. Barátai időközben párkapcsolatba kerültek, elköltöztek vagy a karrierjükre koncentráltak, ezért ő is úgy döntött, kipróbálja az egyre népszerűbb barátkozós alkalmazások egyikét.
Választása a Timeleft nevű szolgáltatásra esett, amely saját meghatározása szerint a barátságok alkalmazása. Egy rövid kérdőív kitöltése után, amelyben az életkoráról, életmódjáról, munkájáról és még arról is kérdezték, milyen filmes műfaj lenne az élete, az algoritmus összeállította számára a megfelelőnek ítélt társaságot.
A 13,99 fontos előfizetés kifizetése után egy hat idegenből álló vacsorára kapott meghívást. A valóság azonban kissé másképp alakult, mint ahogyan azt az alkalmazás ígérte: a hat résztvevőből végül mindössze hárman jelentek meg.
Az újságíró korábban érkezett, így egyedül kellett leülnie a nagy asztalhoz, miközben azon gondolkodott, vajon a többi vendég mit gondol róla, ha egyedül vacsorázik. Felmerült benne az is, hogy inkább rendeljen egyedül, vagy hagyja ott az egészet, mielőtt megérkeznének a többiek.
Később kiderült, hogy az ilyen alkalmazásoknál nem ritka, hogy egyes résztvevők az utolsó pillanatban lemondják a találkozót, vagy egyszerűen nem jelennek meg. Ez különösen kellemetlen lehet azok számára, akik eleve szociális szorongással küzdenek, hiszen egy ilyen esemény számukra nem feltétlenül kellemes ismerkedésnek, hanem komoly lelki próbatételnek tűnhet.
Végül azonban az este kellemesen alakult. A megjelentek között voltak olyanok, akik szintén újak voltak a városban, és a kezdeti bizonytalanságot hamar felváltották a jó beszélgetések és a nevetés.
A társaság egyik tagja, a 28 éves Mridual korábban már használta a Timeleftet. Szerinte az alkalmazás különösen azoknak lehet hasznos, akik a mindennapi életükben egyébként nem találkoznának ennyire különböző emberekkel, és nyitottak a komfortzónájukon kívüli ismerkedésre.
Azt azonban ő is megkérdőjelezte, hogy ezek az alkalmazások valóban a legjobb eszközei lennének a hosszú távú barátságok kialakításának. Egyetlen vacsora után ugyanis nehéz valódi, tartós kapcsolatot létrehozni, és az újságíró saját tapasztalata is ezt igazolta: az este végén mindenki hazament, anélkül, hogy biztos lett volna a következő találkozás.
Már havi 40 fontba is kerülhet a barátkozás
A Timeleft a viszonylag olcsóbb szolgáltatások közé tartozik, de a többi platform előfizetése még komolyabb kiadást jelenthet. A GroupVibe havonta 19,50 fontba, a 222Place 22,22 fontba, a Remotely Social Club pedig 35 fontba kerül, míg az Agora egyes szervezett eseményei akár 40 fontot is kóstálhatnak.
Ez évente 234 és 480 font közötti kiadást jelenthet, és ebben még nincs benne a vacsorák, italok és egyéb programok ára. Vagyis valaki úgy is több száz fontot költhet el egy évben, hogy a végén egyetlen valódi barátságot sem sikerül kialakítania.
Fay Bound-Alberti professzor, a magány és a mentális egészség elismert kutatója szerint a fizetős társasági szolgáltatások komoly problémát vetnek fel. Úgy fogalmazott, hogy az előfizetési díjak és a fizetéshez kötött hozzáférés lényegében olyanok lehetnek, mint egy ajtónálló, aki egyszerűen közli az emberrel, hogy nincs pénze belépni.
A probléma különösen Londonban jelentős, ahol ezeknek az alkalmazásoknak és kluboknak nagy része működik. A fiatalok körülbelül 20 százaléka jövedelmének több mint felét lakbérre költi, így a megélhetési válság közepette sokaknak egyszerűen nem marad pénzük arra, hogy fizetős programokon keressenek barátokat.
A valódi barátság nem feltétlenül az alkalmazásban születik
A fizetős társasági klubok természetesen nem teljesen új jelenségek, korábban azonban sok közösségi klub nonprofit vagy közösségi alapon működött. A tagok befizetései valamilyen formában visszakerültek a közösséghez, míg az új generációs platformok kifejezetten üzleti modellként építenek az emberi kapcsolatok iránti igényre.
Bound-Alberti professzor szerint a digitális barátkozás nem helyettesítheti azokat a közösségi tereket, ahol az emberek természetes módon találkozhatnak. A szakértő úgy véli, hogy ha minden kapcsolatfelvételt alkalmazásokon keresztül intézünk, idővel elveszíthetjük azokat a társas készségeket, amelyeket a spontán, hétköznapi ismerkedés során sajátítunk el.
A 29 éves londoni Layla, aki több ilyen alkalmazást is kipróbált, szintén vegyes tapasztalatokról számolt be. Egy Timeleft-vacsorán például nem sikerült barátságokat kialakítania, más platformokon viszont találkozott olyan emberekkel, akik valóban nyitottak voltak új kapcsolatokra.
Szerinte a legfontosabb az, hogy az első találkozás után a résztvevők saját kezükbe vegyék a kapcsolat fenntartását, és ne az alkalmazáson keresztül próbálják továbbépíteni azt.
Egy tavaly megjelent kutatás szintén arra jutott, hogy a gyakori társas érintkezés önmagában nem feltétlenül csökkenti a magányt. Sokkal fontosabb az érzelmileg jelentős, valódi kapcsolatok kialakítása, mint az, hogy valaki minél több rendezvényen vagy vacsorán vegyen részt.
A probléma másik oldala, hogy mi történik akkor, ha egy ilyen üzleti vállalkozás egyszerűen megszűnik. A Locals.org alkalmazás éveken keresztül szervezett és pénzzé tett közösségi eseményeket, ám az idei év elején bejelentette a bezárását, májusra pedig el is tűnt a felhasználók telefonjáról.
Ezzel együtt az a digitális infrastruktúra is megszűnt, amelyre sokan a társasági életük szervezését építették. A történet jól mutatja, milyen kiszolgáltatottá válhatnak azok, akik a barátkozást és a közösségi életet teljes egészében egy profitorientált szolgáltatásra bízzák.
A magány tehát egyre nagyobb üzlet lett, de a kérdés továbbra is az, hogy valóban meg lehet-e vásárolni a barátságot. Egy vacsora, egy közös program vagy egy algoritmus összehozhat idegeneket, de a valódi kapcsolat kialakulásához idő, kölcsönös érdeklődés és rendszeres, önkéntes kapcsolattartás szükséges. Ha pedig a társasági élethez már előfizetés kell, könnyen előfordulhat, hogy éppen azok maradnak ki belőle, akiknek a legnagyobb szükségük lenne egy közösségre.
Az angliai magyarokat is egyre jobban érintheti a magány: külföldön élni nem ugyanaz, mint otthon lenni
Az Angliában élő magyarok számára a magány sokszor egészen sajátos formában jelentkezik. Sokan évekkel ezelőtt költöztek ki, dolgoznak, családot alapítottak, látszólag beilleszkedtek, mégis hiányzik nekik az a természetes közeg, amelyben Magyarországon éltek. A munkahelyi kapcsolatok gyakran felszínesek maradnak, a brit kollégákkal kialakított barátságok nem mindig lépik túl a munkahely falait, miközben a régi magyar barátok és családtagok több száz vagy akár több ezer kilométerre vannak. Különösen nehéz helyzetbe kerülhetnek azok, akik egyedül költöztek ki, párkapcsolatuk megszakadt, vagy az évek során azt tapasztalták, hogy a korábban szoros magyarországi baráti társaságuk lassan szétszóródott.
A közösségkeresésre ugyanakkor 2026-ban már több lehetőség is rendelkezésre áll, és ezek között nem feltétlenül kell fizetős alkalmazásokra gondolni. Az Egyesült Királyságban működő Magyarok Angliai Országos Szövetsége (MAOSZ), a különböző magyar kulturális egyesületek, tánccsoportok, hétvégi iskolák és helyi közösségek rendszeresen teremtenek lehetőséget a személyes találkozásra. A HunApp közösségi eseménynaptára szintén segíthet megtalálni az országszerte szervezett magyar programokat, legyen szó filmklubokról, kulturális rendezvényekről, workshopokról vagy kötetlen találkozókról.
Emellett érdemes lehet olyan brit helyi közösségekhez is csatlakozni, amelyek sportolással, túrázással, önkéntességgel vagy közös hobbikkal foglalkoznak, hiszen a tartós barátságok sokszor nem egy kifejezetten ismerkedésre szervezett vacsorán, hanem rendszeres közös tevékenységek során alakulnak ki.
Aki pedig már hosszabb ideje küzd elszigeteltséggel, annak nem feltétlenül kell egyedül megoldást keresnie. A brit NHS háziorvosokon keresztül elérhető úgynevezett social prescribing rendszere például helyi közösségi programokhoz, önkéntes szervezetekhez, sport- és hobbicsoportokhoz segíthet eljutni, bizonyos esetekben pedig közösségi kapcsolattartó munkatárs is támogatást nyújthat.
A British Red Cross szintén kínál ingyenes, a magány leküzdését segítő programokat és közösségi támogatást. British Red Cross Az angliai magyarok számára talán az egyik legfontosabb lépés az lehet, hogy ne kizárólag az interneten keressenek társaságot, hanem merjenek elmenni egy helyi rendezvényre, csatlakozzanak egy rendszeresen találkozó csoporthoz, vagy akár ők maguk kezdeményezzenek közös programot. Mert a magányból való kilábaláshoz nem feltétlenül több ismerősre, hanem néhány valódi, megbízható emberi kapcsolatra van szükség.