Jelentősen átalakíthatja a brit kormány a külföldi munkavállalók letelepedési szabályait: a jelenlegi ötéves várakozási idő a legtöbb bevándorló esetében tíz évre emelkedhet, egyes dolgozóknak pedig akár 15 évet is várniuk kellhet a végleges tartózkodási engedély megszerzésére. Shabana Mahmood belügyminiszter hétfőn ismerteti a végleges döntést a parlamentben, de a legfrissebb értesülések szerint a már az Egyesült Királyságban dolgozó szociális gondozók kivételt kaphatnak a szigorítás alól.
A tervezett változtatások különösen azokat érinthetik érzékenyen, akik korábban olyan feltételekkel érkeztek az országba, amelyek alapján öt év után jogosulttá válhattak volna az állandó letelepedésre. A kormány eredeti elképzelése szerint azonban ezt a várakozási időt jelentősen meghosszabbították volna, ami komoly belpolitikai vitát váltott ki.
Tíz évre emelnék az öt éves letelepedési időt
A belügyminiszter 2025 novemberében ismertette azokat a terveket, amelyek alapjaiban változtatnák meg a külföldiek brit letelepedési lehetőségeit. A javaslat szerint a határozatlan idejű tartózkodási engedély, vagyis az Indefinite Leave to Remain (ILR) megszerzéséhez szükséges általános időtartam öt évről tíz évre emelkedne, bizonyos szociális gondozói munkakörökben pedig akár 15 évre is kitolódhatna.
A tervek hátterében az áll, hogy a korábbi konzervatív kormány idején rekordmagasságú nettó bevándorlási adatok születtek, és egyre több külföldi közeledik ahhoz az időponthoz, amikor a jelenlegi szabályok szerint jogosulttá válhat az állandó letelepedésre. Mahmood különösen az egészségügyi és szociális gondozói vízumprogramon keresztül érkezők számát tartotta aggasztónak.
A belügyminisztérium javaslata közel egy éven át tartó társadalmi konzultációt követően került a végleges döntés szakaszába. A konzultáció során több mint 200 ezer válasz érkezett, miközben a Munkáspárt képviselői közül is sokan igazságtalannak nevezték a tervezett szigorításokat.
A már az országban dolgozó gondozók kivételt kaphatnak
A legfrissebb értesülések szerint a kormány most azt mérlegeli, hogy a már az Egyesült Királyságban dolgozó szociális gondozókat mentesítse a meghosszabbított várakozási idő alól. Ez azt jelentené, hogy azok, akik a korábbi szabályok alapján érkeztek az országba, továbbra is az eredeti feltételek szerint szerezhetnének jogosultságot a letelepedésre.
A könnyítés különösen fontos lenne azoknak, akik úgy vállaltak munkát és rendezték be az életüket Nagy-Britanniában, hogy az akkori szabályok alapján öt év után végleges tartózkodási engedélyt kaphatnak. A visszamenőleges szigorítás ugyanis jelentősen megváltoztatná az eredetileg vállalt feltételeket, és akár további tíz év várakozást is jelenthetne számukra.
A legtöbb más külföldi munkavállaló esetében azonban továbbra is a tízéves időszak lehet az új alapkövetelmény. A tervek szerint bizonyos esetekben rövidebb várakozási időt is engedélyezhetnek, például magasabb jövedelem vagy a helyi közösséghez való tartós hozzájárulás alapján.
A konzervatívok szerint a belügyminiszter meghátrál
A várható enyhítés komoly politikai támadásokat váltott ki az ellenzék részéről. Chris Philp, a Konzervatív Párt árnyék-belügyminisztere vasárnap az X-en azt írta, hogy a kormány hétfőn gyakorlatilag visszavonhatja az ILR-rendszer átalakítására vonatkozó terveinek egy részét.
Philp szerint Shabana Mahmood Angela Rayner és a Munkáspárt bevándorláspolitikában enyhébb álláspontot képviselő politikusainak nyomására kényszerül meghátrálni. A konzervatív politikus azt állította, hogy a változtatás több százezer alacsony vagy nulla jövedelmű bevándorló számára teheti lehetővé a tartós brit letelepedést és a jogosultsági feltételek teljesítése esetén az állami támogatások igénybevételét.
Philp arra is emlékeztetett, hogy Mahmood korábban 10 milliárd fontos hosszú távú költséget említett a szociális gondozói munkavállalók letelepedésével kapcsolatban. A konzervatívok ezzel szemben azt szeretnék, ha a tízéves letelepedési útvonal kizárólag a magasabb fizetésű dolgozók számára maradna elérhető, az alacsonyabb fizetésű munkavállalók pedig ideiglenes vízumuk lejárta után nem maradhatnának végleg az országban.
A Munkáspárton belül is komoly vita alakult ki
A szigorítások körüli feszültség már korábban is megmutatkozott a kormányon belül. Angela Rayner lakásügyi miniszterként nyilvánosan bírálta a szabályok visszamenőleges alkalmazásának lehetőségét, és „nem britnek” nevezte azt az elképzelést, hogy a már az országban élő bevándorlókra utólag szigorúbb feltételeket vezessenek be.
Miatta Fahnbulleh korábbi energiaügyi miniszter szintén többször elkerülte, hogy egyértelműen támogassa a letelepedési idő meghosszabbítását. Andy Burnham miniszterelnök a múlt héten ugyan arról beszélt, hogy az állandó letelepedésnek kiérdemelt jognak kell lennie, de nem kötelezte el magát a belügyminiszter valamennyi javaslata mellett.
A Reform UK részéről Robert Jenrick is élesen bírálta a lehetséges enyhítést. Szerinte elfogadhatatlan lenne, ha több százezer ember már hat évvel az érkezése után végleges letelepedési jogot kapna, és úgy véli, ennek hosszú távon rendkívül súlyos költségvetési következményei lehetnek.
Mit jelent az ILR, és miért olyan fontos a külföldieknek?
Az Indefinite Leave to Remain az Egyesült Királyságban megszerezhető határozatlan idejű tartózkodási státusz, amely alapvetően megváltoztatja az érintettek jogi helyzetét. A jogosultak időkorlát nélkül élhetnek, dolgozhatnak és tanulhatnak az országban, valamint a vonatkozó feltételek teljesítése esetén állami támogatásokat és juttatásokat is igényelhetnek.
Shabana Mahmood márciusban tartott bevándorlási beszédében arra figyelmeztetett, hogy 2021 és 2024 között olyan mértékű bevándorlás érkezett az országba, amelyhez korábban négy évtized alatt kellett hasonló időszakot felhalmozni. A belügyminiszter akkori becslése szerint a következő öt évben mintegy 350 ezer alacsony képzettségű munkavállaló és családtagjaik válhatnak jogosulttá a letelepedésre, ami a Migration Advisory Committee adatai alapján akár 10 milliárd font hosszú távú költséget jelenthet az adófizetőknek.
A végleges döntést hétfőn jelenti be a belügyminiszter a parlamentben. Ezután derülhet ki, hogy pontosan mely munkavállalókra vonatkozik majd a tíz- vagy akár 15 éves várakozási idő, és milyen kivételeket biztosítanak azoknak, akik már jelenleg is az Egyesült Királyságban élnek és dolgoznak. Forrás