Rekordösszegű, mintegy 170 millió fontnyi állami nyugdíjat fizettek ki tavaly Nagy-Britanniában olyan emberek után, akik már elhunytak. Az esetek hátterében jellemzően az áll, hogy a nyugdíjas halála és annak hivatalos bejelentése között idő telik el, miközben a kifizetéseket nem állítják le azonnal.
Az elmúlt öt évben összesen 673 millió fontnyi nyugdíjkifizetés történt tévedésből elhunytak után, ám ebből a kincstár mindössze 348 millió fontot tudott visszaszerezni. A fennmaradó összegből körülbelül 240 millió fontot behajthatatlan tartozásként leírtak, a pénzügyi veszteség pontos rendezése pedig továbbra is komoly kihívást jelent az illetékes szervek számára.
Miért utalnak pénzt olyanoknak, akik már meghaltak?
A túlfizetések egyik leggyakoribb oka az adminisztrációs késedelem: a Department for Work and Pensions (DWP), vagyis a brit Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium nem mindig kap időben értesítést a halálesetekről. Amíg a hivatalos nyilvántartásban nem vezetik át a változást, a rendszerben továbbra is aktív maradhat a jogosultság, így újabb kifizetés indulhat el.
A hozzátartozóknak a halálesetet a vonatkozó regisztrációs eljárás során kell bejelenteniük, a folyamat időtartamát azonban több körülmény is befolyásolhatja. A brit kormány parlamenti válasza szerint a családoknak a gyász mellett időpontokat kell egyeztetniük és adminisztratív ügyeket kell intézniük, ezért a késedelem nem feltétlenül szándékos mulasztás eredménye.
Mi történik a tévesen kifizetett pénzzel?
A helyzet jogi szempontból összetett, mert nem minden, haláleset után érkező kifizetés kezelhető ugyanúgy. A DWP hivatalos tájékoztatója szerint bizonyos túlfizetések az elhunyt hagyatékából visszakövetelhetők, ezért az ügyintézők kapcsolatba léphetnek az örökséget kezelő személlyel, és kérhetik a szükséges dokumentumokat.
A minisztérium ugyanakkor elismeri, hogy a haláleset bejelentése miatt keletkező túlfizetések esetében nem minden tartozás hajtható be gazdaságosan. A brit kormány parlamenti válasza szerint nincs általános jogi kötelezettség arra, hogy a családtagok saját vagyonukból fizessék vissza az ilyen összegeket, de a hagyatékból történő visszakövetelésre bizonyos feltételek mellett sor kerülhet.
A rendszer gyenge pontjára figyelmeztetnek
Sir Steve Webb, a korábbi nyugdíjügyi miniszter, aki a David Cameron vezette koalíciós kormány idején töltötte be a tisztséget, arra figyelmeztetett, hogy a gyászoló családokkal szembeni túlzottan szigorú fellépés a közvélemény rosszallását válthatná ki. Szerinte a túlfizetések száma a jövőben tovább növekedhet, ahogy emelkedik a nyugdíjasok száma, és nőnek a kifizetett összegek is.
Shimeon Lee, a TaxPayers’ Alliance szakpolitikai elemzője úgy fogalmazott, hogy bár a veszteség a nyugdíjasoknak összesen kifizetett pénzhez képest viszonylag kis részt képvisel, mégis komoly gyengeséget jelez a rendszerben. A probléma így nem csupán az elvesző pénzről szól, hanem arról is, mennyire gyorsan és megbízhatóan jutnak el a halálesetekkel kapcsolatos információk az állami szervekhez.
Mit tehetnek a hozzátartozók?
A DWP arra kéri a gyászoló családokat, hogy használják a Tell Us Once szolgáltatást, amellyel egyetlen bejelentéssel több kormányzati szervet és helyi önkormányzatot is értesíteni lehet a halálesetről. A minisztérium szerint amint megkapják az értesítést, frissítik a nyilvántartásokat, és intézkednek annak érdekében, hogy a juttatások csak azokhoz kerüljenek, akik jogosultak rá.
A minisztérium szóvivője hangsúlyozta, hogy a hivatal politikája szerint minden olyan tartozást megpróbálnak visszaszerezni, amelynek behajtása észszerű és költséghatékony. A most nyilvánosságra került adatok ugyanakkor azt mutatják, hogy az elhunytak után indított kifizetések teljes visszaszerzése továbbra sem megoldott, miközben a késedelmes értesítések a családok számára is további adminisztratív terheket jelenthetnek.