Egyre komolyabb kérdéseket vet fel a brit Personal Independence Payment, vagyis a PIP működése, miután egy új jelentés szerint a tribunal elé kerülő PIP-fellebbezések 74 százaléka végül a kérelmező javára dől el. A Zacchaeus 2000 Trust (Z2K) szerint ez nem egyszerű statisztikai érdekesség, hanem annak jele, hogy túl sok fogyatékossággal vagy tartós egészségügyi problémával élő embernek kell hosszú és kimerítő jogi procedúrán keresztül bizonyítania azt, amit a rendszernek már korábban megfelelően fel kellett volna mérnie.
A történet azért különösen nehezen emészthető sok érintett számára, mert a tribunalig vezető út hónapokig vagy akár évekig is eltarthat. Közben az igénylőnek ugyanúgy meg kell fizetnie a gyógyszereket, az utazást, a segédeszközöket vagy éppen azokat a mindennapi többletköltségeket, amelyek miatt eredetileg a PIP-et igényelte.
Varia két évig várt arra, hogy végül ugyanazt állapítsák meg
A 46 éves, egyedülálló anya, Varia története pontosan megmutatja, mit jelent ez a gyakorlatban. A nő 25 éves korában szenvedett balesetet, amely után mindkét térdével súlyos problémák alakultak ki, az elmúlt két évtizedben öt műtéten esett át, mankót és fájdalomcsillapítót használ, és tudja, hogy idővel teljes térdprotézisre lehet szüksége.
Amikor PIP-et igényelt, még a támogatás legalacsonyabb szintjére sem találták jogosultnak. A DWP döntése ellen Mandatory Reconsiderationt, vagyis kötelező felülvizsgálatot kért, de az eredmény nem változott, így kénytelen volt tribunalhoz fordulni.
A probléma itt vált igazán súlyossá: a Z2K adatai szerint a Mandatory Reconsideration során mindössze az ügyek körülbelül 14 százalékában változtatják meg az eredeti döntést, miközben a tribunal elé kerülő PIP-fellebbezések 74 százaléka a kérelmező számára kedvező eredménnyel zárul. Ez felveti azt a kellemetlen kérdést, hogy miért kell valakinek előbb hónapokat vagy éveket várnia, mire egy független fórum lényegében felülírja az állami rendszer döntését.
Nyolc hónap után még csak egy alacsonyabb összeget ajánlottak
Varia nyolc hónapot várt a tribunal meghallgatására, amikor a DWP végül felajánlotta neki a PIP standard szintjét. Ezt elfogadta, mert egyedülálló anyaként szüksége volt valamiféle biztos támogatásra, ugyanakkor a Z2K tanácsára tovább folytatta a fellebbezést, mert úgy vélte, hogy állapota alapján az emelt szintű támogatásra jogosult.
Ezután még 18 hónapig kellett várnia. Végül a tribunal ugyanazon bizonyítékok alapján, amelyek korábban már a DWP rendelkezésére álltak, megállapította, hogy Varia jogosult az emelt szintű PIP-re is.
Az egész folyamat így több mint két évig tartott. A döntés következtében Varia £7692 visszamenőleges kifizetéshez jutott, amelyet az eredeti igénylés időpontjától számítottak ki.
A nő szerint a rendszer érzelmileg rendkívül megterhelő volt, és úgy fogalmazott: segítség, szakemberek és más emberek támogatása nélkül valószínűleg egy ponton egyszerűen feladta volna. Különösen aggasztónak tartja, hogy mi történik azokkal, akiknek nincs mellettük család, szakember vagy érdekvédelmi szervezet, amely végigsegíti őket ezen a folyamaton.
Több mint százezer ügy torlódott fel
Varia esete közben egy olyan rendszerben zajlott, ahol hatalmas ügyhátralék alakult ki. A forrásban szereplő hivatalos adatok szerint a Social Security and Child Support Tribunal előtt körülbelül 129 ezer ügy vár meghallgatásra, az átlagos várakozási idő pedig már körülbelül kilenc hónap.
A várakozó ügyekből csaknem 90 ezer PIP-fellebbezés, miközben a DWP a Z2K adatai szerint 2024–2025-ben £25,8 milliót költött a PIP-ügyek tribunal előtti védelmére. Ez különösen erős vitát válthat ki, hiszen az egyik oldalon olyan emberek vannak, akik hónapokig vagy évekig várnak egy számukra létfontosságú támogatásra, a másik oldalon pedig az állam jelentős összegeket fordít a vitatott döntések képviseletére.
A Z2K szerint az sem elfogadható, hogy az első felülvizsgálatot lényegében ugyanaz a rendszer végzi, amely az eredeti döntést meghozta. A szervezet ezért egy olyan független felülvizsgálati mechanizmust szeretne, amely már a tribunal előtt képes lenne kiszűrni és kijavítani a hibás döntéseket.
A kormány maga is kimondta: a PIP már nem működik megfelelően
A vita azért különösen érdekes, mert nem kizárólag érdekvédelmi szervezetek állítják, hogy komoly problémák vannak. A Sir Stephen Timms által vezetett átfogó kormányzati felülvizsgálat júliusi időközi jelentése szerint a PIP „már nem alkalmas a céljára”, és a rendszer értékelési folyamata sok érintett számára stresszesnek és megalázónak bizonyult.
A szeptemberben közzétett újabb Timms-ajánlások már konkrét változtatásokat is felvázolnak. Ezek között szerepel az értékelési és döntési folyamat javítása, a Mandatory Reconsiderationből és a tribunalok döntéseiből származó tapasztalatok jobb felhasználása, a bizonyítékok kezelésének átalakítása, a változó állapotok pontosabb figyelembevétele, valamint érdekvédelmi segítség biztosítása azoknak, akiknek nehézséget okoz végigmenni a PIP-igénylés folyamatán.
A felülvizsgálat ugyanakkor még nem végleges reformcsomag: a szeptemberben közzétett ajánlások kifejezetten „emerging recommendations”, vagyis kialakulóban lévő javaslatok, amelyeket még tesztelnek és tovább dolgoznak. A végleges jelentést ősszel várják.
A történet legfontosabb kérdése ezért továbbra is az, hogy miért kell egy jogosultnak akár két évig küzdenie azért, hogy végül egy tribunal ugyanazon bizonyítékok alapján megadja neki azt a támogatást, amelyet korábban a DWP nem ítélt meg. A 74 százalékos tribunal-sikerarány önmagában nem bizonyítja, hogy minden korábbi DWP-döntés hibás volt, de olyan erős jelzés a rendszer működéséről, amely mellett nehéz szó nélkül elmenni.
A brit kormány közben azt hangsúlyozza, hogy célja a helyes döntés meghozatala már a folyamat lehető legkorábbi szakaszában, és intézkedéseket tett a tribunal-hátralék csökkentésére. A következő hónapokban az lesz a döntő kérdés, hogy a készülő PIP-reform valóban azt eredményezi-e, hogy kevesebb embernek kell hónapokon vagy éveken keresztül harcolnia azért, amit már az első döntésnél meg kellett volna kapnia.