Nagy-Britanniában radikálisan átalakítaná a fiatalok támogatási rendszerét a Tony Blair Institute for Global Change (TBI), amely szerint bizonyos, munkavégzést nem akadályozó egészségi problémákkal, például szorongással vagy depresszióval élő fiataloknak nem feltétlenül készpénzes támogatást kellene kapniuk. A szervezet azt javasolja, hogy egyes 25 év alattiaknál a jelenlegi pénzbeli támogatás egy részét inkább mentális egészségügyi kezelésre, képzésre és munkába állást segítő programokra fordítsák.
Közel egymillió fiatal nincs munkában vagy oktatásban
A vita hátterében az úgynevezett NEET-válság áll, amely azokat a 16–24 év közötti fiatalokat jelenti, akik sem nem dolgoznak, sem nem tanulnak, sem képzésben nem vesznek részt. Az ONS szerint 2026 áprilisa és júniusa között 981 ezer ilyen fiatal volt az Egyesült Királyságban, ami a korosztály 13 százaléka; a szám ugyan 30 ezerrel csökkent az előző negyedévhez képest, éves összevetésben viszont 30 ezerrel magasabb.
A TBI szerint a probléma egyik fontos része, hogy a fiatalok egy része egészségügyi, elsősorban mentális egészségi okok miatt kerül ki a munkaerőpiacról, majd hosszú időre ott is marad. A szervezet szerint a jelenlegi rendszer túl nagy hangsúlyt helyez arra, hogy megállapítsa, jogosult-e valaki támogatásra, és túl kevés figyelmet fordít arra, hogyan lehetne visszasegíteni a munka vagy a képzés világába.
A PIP és az Universal Credit is érintett lehet
A javaslat szerint bizonyos 25 év alattiaknál a Personal Independence Payment (PIP) és az Universal Credit egészségi eleme is érintett lehet. A TBI nem egyszerűen minden támogatás megszüntetését javasolja, hanem azt, hogy a pénzbeli támogatás egy része helyett vagy mellett kezelést, képzést, készségfejlesztést és konkrét munkába helyezési segítséget kapjanak azok, akik képesek lehetnek dolgozni.
A szervezet jelentése szerint a fiatal NEET-ek között jelentősen nőtt a hosszú távú egészségügyi problémák, különösen a mentális egészségi állapotok szerepe. A TBI adatai szerint a NEET fiatalok körében minden ötödik számol be valamilyen mentális egészségi problémáról, miközben a hosszú távú egészségi okból gazdaságilag inaktívvá válók csaknem nyolcvan százaléka két év elteltével is NEET marad.
Nem csak a segélyeket alakítanák át
A TBI szerint a másik probléma, hogy Nagy-Britanniában túl drága lett a fiatalok alkalmazása. A szervezet kutatói szerint egy 18 éves munkavállaló foglalkoztatásának költsége 2015 óta 40 százalékkal nőtt, ezért azt javasolják, hogy a kormány állítsa le a fiatalabb és idősebb munkavállalók minimálbérének teljes kiegyenlítésére vonatkozó terveket.
A jelentés Hollandiát is példaként említi: ott a 18 évesek minimálbére a felnőtt rátának körülbelül 50 százaléka, míg Nagy-Britanniában ez 76 százalék. A TBI összevetése szerint Hollandiában a NEET-arány körülbelül 4 százalék, szemben a brit 13 százalékkal.
A fogyatékkal élők szervezetei tiltakoznak
A javaslat máris komoly ellenérveket váltott ki. A Scope fogyatékosságügyi szervezet szerint a fiatal fogyatékkal élők sok esetben eleve pénzügyileg kiszolgáltatott helyzetben vannak, ezért a támogatások elvétele inkább növelheti a szegénység kockázatát, mintsem munkába állítaná őket.
A szervezet szerint inkább a képzésekbe, a rugalmas munkavégzésbe és a gyakornoki, illetve tanulási lehetőségekbe kellene beruházni. Több mint 40 jótékonysági szervezet korábban szintén arra figyelmeztetett, hogy a reformoknak a támogatásra és lehetőségekre, nem pedig büntető jellegű megközelítésre kell épülniük.
A brit kormány közben jelezte, hogy a jóléti rendszer átalakítását a munkába állás és a lehetőségek bővítése köré építené, miközben £3000-es támogatást kínál azoknak a vállalkozásoknak, amelyek munkanélküli fiatalokat vesznek fel, és több ifjúsági tanulói, illetve gyakornoki lehetőséget is létrehoz. A végleges irányt a Stephen Timms által vezetett PIP-felülvizsgálat és az Alan Milburn-féle, fiatalok foglalkoztatásával foglalkozó vizsgálat ajánlásai is befolyásolhatják.
A vita így nem egyszerűen arról szól, hogy kapjanak-e támogatást a fiatalok, hanem arról is, hogy a pénzbeli ellátás vagy a munkába visszavezető szolgáltatások jelentsék-e a rendszer középpontját. A kormány már jelezte, hogy csökkentené a jóléti kiadásokat, ugyanakkor azt is hangsúlyozta, hogy ez nem jelenthet olyan „nyers” megszorításokat, amelyek válságba sodorják az embereket és később még nagyobb költségeket okoznak.