Keir Starmer bejelentette, hogy lemond a Munkáspárt vezetéséről, ezzel pedig gyakorlatilag elindította saját miniszterelnökségének lezárását is. Bár azt közölte, hogy addig hivatalban marad, amíg utódját meg nem választják, a brit politikában már most mindenki azt találgatja, ki veszi át a helyét, és milyen irányba fordulhat a Labour a következő hónapokban.
Starmer távozása nem egyetlen botrány vagy egyetlen rossz döntés következménye, hanem egy hónapok óta gyűlő politikai válság végpontja. A Labour támogatottsága egyre gyengült, Starmer személyes népszerűsége is meredeken esett, miközben a párton belül egyre többen jutottak arra, hogy a jelenlegi vezetővel nehéz lenne megnyerni a következő parlamenti választást. A helyzetet tovább rontotta, hogy a párt több fontos választáson is rosszul szerepelt, és a belső feszültségek nyílt hatalmi harccá kezdtek alakulni.
Hónapok óta gyűlt a nyomás Starmeren
A lemondáshoz vezető út valójában már jóval korábban elkezdődött. Starmer kormányzása alatt a Munkáspárt ugyan 2024-ben nagy győzelmet aratott, de a lendület gyorsan elfogyott. A kormányfőt és kabinetjét folyamatosan gyenge közvélemény-kutatási eredmények kísérték, és sok Labour-képviselő úgy érezte, a miniszterelnök nem tud világos politikai irányt mutatni.
A helyzetet több konkrét ügy is súlyosbította. A párton belül komoly felháborodást váltott ki több személyi döntés, valamint a védelempolitikai viták is megingatták Starmer tekintélyét. Különösen sokat ártott neki, hogy a pártban egyre többen nyíltan arról beszéltek: nincs már meg az a politikai ereje, amellyel össze tudná tartani a Labour különböző irányzatait. A Reuters összefoglalója szerint Starmer bukásának egyik fő oka az volt, hogy sokan ideológiailag üresnek, bizonytalannak és túlzottan technokratának látták, miközben a választók és a saját pártja is erősebb irányt várt volna tőle.
A végső lökést több választási kudarc és belső lázadás adta meg. A Labour számára különösen fájdalmas volt, hogy több helyen a Reform UK és más riválisok is komoly nyomást gyakoroltak rájuk, miközben a párton belül egyre többen kezdték úgy látni: Starmerrel egyszerűen nem lehet újra lelkesíteni a szavazókat. A miniszterelnök a hétvégén még mérlegelte a helyzetet, de végül arra jutott, hogy a frakciója már nem benne látja a következő választás nyerő emberét.
Andy Burnham neve került az élre
Starmer lemondásával szinte azonnal Andy Burnham neve került a középpontba. A korábbi Greater Manchester-i polgármester a Makerfield időközi választáson aratott győzelmével tért vissza Westminsterbe, és jelenleg ő számít a legesélyesebb utódnak. Több Labour-képviselő is azt szeretné, ha nem egy hosszú, belső harcokkal teli vezetőválasztás jönne, hanem Burnham gyakorlatilag ellenfél nélkül venné át a párt vezetését.
Ez a forgatókönyv azután vált még valószínűbbé, hogy Wes Streeting – akit korábban szintén lehetséges kihívóként emlegettek – bejelentette: nem indul a vezetői posztért, inkább Burnham mögé áll be. Ez azért fontos fejlemény, mert Streeting támogatása jelentősen megerősítheti Burnham pozícióját a párton belül, és közelebb viheti ahhoz, hogy akár már július közepén gyakorlatilag kész tény legyen az utódlása.
Burnham neve a Labour balosabb és pragmatikusabb szárnyain is jobban cseng, mint Starmeré, ráadásul sokan úgy látják, hogy ő hatékonyabban tudna fellépni a Nigel Farage-féle Reform UK-val szemben. A párt számára most az a legfontosabb kérdés, hogy gyors és viszonylag békés átmenetet tud-e levezényelni, vagy a felszín alatti feszültségek végül nyílt vezetői csatává robbannak.
Mikor lehet új brit miniszterelnök?
Starmer lemondó beszédében jelezte, hogy a vezetőválasztási folyamat jelölési szakasza július 9-én indul. Ha több jelölt is összegyűjti a szükséges támogatást, akkor a Labour tagsága és a hozzá kapcsolódó szervezetek szavazhatnak az új vezetőről, és a folyamat akár szeptemberig is elhúzódhat. Ha viszont Burnham marad az egyetlen komoly jelölt, akkor a párt akár sokkal gyorsabban is lezárhatja az átmenetet.
A brit sajtó és a Reuters szerint jelenleg egyre többen számítanak arra, hogy végül nem lesz valódi, elhúzódó verseny, hanem Burnham lényegében „koronázással” érkezhet meg a párt élére. Ez azt is jelentené, hogy Starmer távozása után meglepően gyorsan új miniszterelnöke lehet az Egyesült Királyságnak.
Miért fontos ez az Angliában élő magyaroknak?
A Starmer-korszak lezárása nemcsak brit belpolitikai dráma, hanem nagyon is gyakorlati kérdés azoknak a magyaroknak, akik az Egyesült Királyságban élnek, dolgoznak vagy vállalkoznak. A következő miniszterelnök döntései közvetlenül befolyásolhatják a megélhetési költségeket, az adópolitikát, a lakhatást, a közlekedést, a bevándorlási szabályok hangulatát, sőt azt is, milyen gazdasági pályára áll az ország a következő években.
Ha valóban Andy Burnham lesz a befutó, az új irány részben eltérhet Starmer technokratább, óvatosabb stílusától. Burnham korábban a régiók megerősítéséről, az állami szolgáltatások nagyobb kontrolljáról, a lakhatási válság kezeléséről és a közszolgáltatások újraszervezéséről beszélt. Ez azért lehet különösen érdekes a kint élő magyaroknak, mert az ilyen döntések végső soron a mindennapi élet költségeiben, a bérekben, a bérleti piacban és a helyi szolgáltatások színvonalában is megjelennek majd.