„Figyeljetek, nem akarok vészmadár lenni, de ami itt tegnap történt az angliai helyhatósági választásokon, az nálam kiverte a biztosítékot. Itt ülök a reggeli kávém felett Birmingham külsőn, nézem a híreket, és komolyan mondom, elgondolkodtam, hogy ideje előszednem a bőröndöt a padlásról. Mert ha ez így megy tovább, és tényleg Nigel Farage lesz a következő miniszterelnök, akkor én nem várom meg, amíg leoltják a villanyt – én megyek innen a p*csába.
Tudom, tudom, most jön a duma, hogy „de hát eddig is túléltük”. Tíz éve élek itt, túléltem a Brexitet, a Covidot, meg azt a káoszt is, amit a Toryk műveltek az elmúlt évtizedben. De ami most jön, az más. Ez már nem csak a szokásos brit bénázás. Ez már konkrétan rólunk, rólad, meg a jövőnkről szól.
A tegnapi pofon: Farage-ék taroltak, Starmer meg csak pislog
Láttátok a tegnapi eredményeket? A Munkáspárt, Keir Starmerrel az élen, akkora pofont kapott, hogy a fal adta a másikat. Starmer azt hajtogatja, hogy „vállalja a felelősséget”, de közben esze ágában sincs lemondani. Pedig a nép üzent: elegük van a semmittevésből, a drágaságból, meg abból, hogy a Labour csak ígérget, de semmi nem változik.
És ki nevet a végén? Persze, hogy Nigel. A Reform UK több mint 600 új helyet szerzett a tanácsokban. A Reform UK mára hivatalosan is az Egyesült Királyság legnagyobb pártja lett tagszám alapján, és ez a tegnapi győzelem csak a kezdet. Farage ott vigyorog minden csatornán, és az az igazság, hogy az emberek veszik a dumáját. Mert dühösek. Én is dühös vagyok, csak én tőle is félek.
Miért kellene már most pakolnunk?
Olvasom a Reform UK terveit, és néha azt hiszem, valami rossz disztópiát nézek. Farage nem viccel. Ő nem csak a határokat akarja lezárni, hanem konkrétan visszavonná a már megadott letelepedési státuszokat (ILR). Ez most komoly? Amit te vért izzadva megszereztél, amire alapoztad az életedet, azt ő egy tollvonással kukázná.
Helyette jönne az „ötéves munkavízum”, amit állandóan meg kellene újítani. Persze csak akkor, ha keresel egy valag pénzt (jóval többet, mint az átlag), és tökéletesen beszélsz angolul. Ha meg beteg leszel? Felejtsd el az NHS-t, fizess magánbiztosítást, mert Farage szerint a bevándorlónak nem jár az ingyen ellátás.
És a kedvencem: a segélyek megvonása. A brit történelem legnagyobb támogatás-csökkentését tervezik, ami az EU-s állampolgárokat is érintené, nem kicsit. Úgy kezelnének minket, mint a bűnözőket, akiket csak tűrnek, amíg hasznot hajtanak, de amint egy kis segítség kellene, már repülünk is. Egyes becslések szerint akár 2 millió embert is távozásra kényszeríthetne egy ilyen politika.
Brexit-reset? Starmer csak egy újabb milliárdos számlát hozott
Sokan reménykedtek a Labourben, hogy Starmer majd visszavisz minket az EU közelébe. Hát, láttuk mi lett eddig belőle. A nagy „Brexit-reset” eddig csak annyit jelentett, hogy évi 1 milliárd fontot kellene fizetnünk a hozzáférésért, de a jogaink semmit nem változtak. A megélhetési költségek az egekben, a lakbérek kifizethetetlenek, az egészségügy meg romokban.
Nézem a helyi high streetet, és sírni támad kedvem. Bezárt boltok, hajléktalanok minden sarkon, és az az általános letargia, ami belengi az országot. Az embereknek elegük van, és ilyenkor jönnek a Farage-félék, akik megígérik a tutit: „Tegyük újra naggyá Britanniát – rúgjunk ki mindenkit, aki nem tősgyökeres!”
Az utolsó csepp a pohárban
Szerettem Angliát. Itt lettem felnőtt, itt tanultam meg, mi az a kemény munka, és itt találtam meg a szabadságomat. De ez már nem az az ország. Ha Farage tényleg beköltözik a Downing Street 10-be, akkor az az Anglia, amit ismertünk, végleg megszűnik létezni. Akkor mi már nem „hasznos európai munkavállalók” leszünk, hanem „eltávolítandó elemek”.
Én nem akarok egy olyan helyen élni, ahol minden reggel úgy kell felkelnem, hogy vajon ma vonják-e vissza a jogomat az itt-tartózkodáshoz. Nem akarok olyan országban adózni, ahol másodrendű állampolgárként kezelnek.
Szóval, kedves magyar barátaim itt kint: érdemes legalább fél szemmel követni a híreket. Ne dugjátok homokba a fejeteket. Ez a tegnapi választás számomra elég aggasztó és egy kicsit egy fajta vészcsengő volt. Nem azt mondom, hogy már most azonnal repjegyeket kell nézegetni, de ha jön a Reform-henger, én biztosan nem leszek itt, hogy alátemessen.” – Robi
Hajrá magyarok egyébként bárhol is vagyunk a világban! Természetesen ez csak egy ember gondolata és érzései, nem kötelező vele egyetérteni. Viszont kíváncsiak vagyunk ki hogy látja a helyzetet… Borús ennyire vagy vagytok sokan akik optimistábbak?