Sok szó esik az angliai magyarok körében a két leggyakrabban használt légitársaság járatairól. A legtöbben semlegesen vagy negatívan szoktak nyilatkozni, amikor az utazási élmény minőségéről esik szó, azonban mégis a legtöbben továbbra is velük utaznak, mert mondhat akárki akármit, akkor is olcsóbbak a legtöbb konkurens társaság repülő járatainál. Na, de mi van akkor, amikor a szervezésbeli hiányosságok az időjárási viszontagságokkal párosulnak? Hát ez…
„A sztori az alig két hete történt wizz air-es utazásomról szól, amit szerintem jó kétszáz ember szintén velem együtt élt át, és hát ők se voltak valami boldogok a végére. Mondhatni, hogy kibírták röhögés nélkül! A wizz air London – Debrecen járatáról van szó, amire jó 200-an vártunk szuperkarácsonyi hangulatban, december 26-án este 8 óra körül. Persze a történet kezdődhetne azzal, hogy Lutonban mekkora a káosz, de ez az állapot már olyan régóta fennáll, hogy szinte már fel se tűnik.
A biztonsági ellenőrzésnél a kézipoggyászomban a szuperkompjúter talált valamit, ami nem tetszett neki, ezért az extralassan dolgozó, életunt kislányra kellett várnom, hogy az előttem lévő 10 embernek is megnézze, milyen bűnös dolgokat rejt a motyója. Mikor kb 25 perccel később végül az én táskámat is felkapta, és odahozta a másik csodamasinához, 20 másodperc bámulás után közölte, hogy ebbe nincs is semmi kivetni való, és visszavitte, hogy újra átvilágítsák. Már ekkor éreznem kellett volna, hogy szép kis este lesz.
A 3-as kapuhoz voltunk kiírva, de persze egyik pillanatról a másikra kitalálták, hogy a 2-es az igazi. Ez az a rész, ahol a külföldiek (inkább nem mondom melyik országból) meg sok magyar is aki külföldinek álcázza magát és úgy tesz mintha nem értené mi történik, izomból tolakodni kezd, mert ha a sorban 5 hellyel előrébb verekedi magát, attól a repülő is hamarabb felszáll, ugyebár! Na mindegy ezt hagyjuk is.. A gép „papírforma szerint” 20:55-kor indult, ez a wizz airnél általában azt jelenti, hogy 21:25-re máár a levegőben is voltunk. Innen kezd érdekes lenni.
Még fel se szálltunk, de már bemondták, hogy Debrecen fölött akkora a köd, hogy nem alkalmas a leszállásra, de azért odarepülünk, hátha jobb lesz, mire odaérünk. Ekkor még senki nem volt feszült, mert hát ugye karácsony van, mindjárt otthon vagyunk… Én nem tudom mi van ezekkel a járatokkal, de vagy térdre híztam pár kilót, vagy a lábtér egyre fogy. Végülis… lehet ez is a válság miatt van. Semmi gond, csak a múltkor még elfértem. Ahogy közeledtünk Debrecenhez, többször is elmondták, hogy tejköd van és abszolút alkalmatlan az idő a leszállásra, de azért odamegyünk… hátha mégis! Így is lett, odarepültünk, de már messziről, az ablakból is lehetett látni, illetve ez nem jó megfogalmazás, mert rohadtul nem lehetett látni semmit. Akkora köd volt, alattunk semmi nem látszott.
A kapitány közölte, hogy köd van, de azért körözünk tovább, annak ellenére, hogy már akkor is az volt, amikor még el se indultunk, és még csak nem is kezdett oszlani sem. Ekkor kezdtek gyűlni az aggódó tekintetek. A repülő végeláthatatlan körözésbe kezdett Debrecen reptere fölött, és néha tettünk egy egy elkeseredett próbálkozást arra, hogy leszálljunk oda, amit nem is látunk. Utólag édesanyám mondta, hogy ott vártak a reptéren, és ő már azon imádkozott, hogy ne próbáljunk leszállni, ugyanis a kis mobil alkalmazáson, amin élőben lehetett látni, hogy a gép hol van, leszállási kísérlet közben volt hogy nem is teljesen a kifutópálya fölött volt a gép.
Amikor egy órája köröztünk, akkor közölték, hogy még egy kicsit körözünk, mondjuk úgy 20-25 percet. Ekkor már a feszültség tapintható volt a gépben, mindenki idegesen nézett jobbra balra, meg persze ki az ablakon, a kisgyerekek elkezdtek sírni, szóval kezdett olyan lenni mint valami rossz filmben. Másfél óra körözés után, amikor már mindenki sejtette, hogy mi következik, bejelentették, hogy megyünk Budapestre és a gép ott fog leszállni. A repcsi hivatalosan valamivel negyed egy után kellett volna, hogy landoljon, és mi hajnal 2 után indultunk el Budapestre…. Amikor ezt közölték, látni kellett volna a fejeket az utastérben. Mindenki átment hőbörgős hisztigépbe, széles kézmozdulatokkal és maximálisan ráncolt homlokokkal kombinálva. Fél 3 volt, amikor végül leszállt a repülő, és majdnem hajnal 3, mire a ferihegyi terminálban, csövesek módjára szétszéledt mindenki. Volt aki a kövön aludt csoportokba rendeződve. 3 órakor közölték velünk, hogy még csak most hívták a busztársaságot, és legalább 1 óra, mire jön a busz. Várná az ember, hogy ha már így alakult adnak egy szendvicset, kávét, vagy legalább egy üveg vizet a 200 utasnak. Hát ha erre vártunk volna minden bizonnyal szomjan halunk, így 600 forintért mehetett mindenki vizet inni, meg 1400ért kávét.
A buszok valamivel 4 óra után érkeztek meg, és mire ledöcögtünk Debrecenbe, reggel 7 óra lett, ami azt jelenti, hogy bő 6 és fél órával később ért haza mindenki a tervezettnél. Hát így lett a 2 órás útból majdnem 9. Persze a ködöt nem lehet a légitársaságra fogni, de a szervezés, a probléma megoldás, a sebesség az kritikán aluli volt. Ráadásul egy csomó embernek ilyenkor a teljes következő napja odavan mert hullafáradt és használhatatlan, pedig amikor 1 hétre hazamész végre, akkor minden napot ki akarsz használni amennyire csak tudsz. Felmerül a kérdés, h miért nem lehet ilyenkor egyből Pestre menni… legalább 3 órát meg lehetett volna spórolni. Kérdezném a szakértőket, hogy mi ilyenkor a teendő, és persze, hogy volt-e már vki hasonló szituban?” Forrás: Hunglia Hirdetőinknek: info@hungliaonline.com