Egy londoni ingatlankezelő, Mossadek Ageli közel 400 ezer fontos kártérítést nyert, miután kiderült: évtizedeken keresztül nem tudta kivenni a szabadságát, mert munkaadója folyamatosan elutasította kérelmeit. A férfi összesen 827 napnyi ki nem vett szabadságot halmozott fel, amelynek értéke végül 392 ezer fontra rúgott. Az ügyben a Watford Employment Tribunal hozott ítéletet, amely a teljes összeg kifizetésére kötelezte a céget.
Munkaerőhiányra hivatkozva utasították el a kérelmeket
Ageli még 1987-ben csatlakozott a Sabtina Ltd nevű vállalathoz, ahol később kereskedelmi vezetőként dolgozott. A kezdetektől fogva magas felelősségi körrel bírt, és gyakran előfordult, hogy a cég működése érdekében nem tudott szabadságra menni.
Az első években gyakorlatilag egyáltalán nem vett ki szabadságot, mivel rajta kívül csak egy asszisztens dolgozott teljes munkaidőben. Később is rendszeresen elutasították a kérelmeit, így végül megállapodott a céggel, hogy a ki nem vett szabadságot pénzben térítik meg.
Évtizedes megállapodás után jött a fordulat
A felek között kialakult gyakorlat szerint a fel nem használt szabadságokat évről évre tovább vitték, és Ageli nyilvántartotta azokat. A cég vezetése ezt elfogadta, sőt, korábban részleges kifizetések is történtek, ami megerősítette a megállapodás létezését.
A helyzet azonban 2022-ben megváltozott, amikor új vezetőség került a vállalathoz. Ezt követően fokozatosan csökkentették Ageli szerepét, majd 2024-ben „súlyos kötelességszegésre” hivatkozva elbocsátották. A férfit ráadásul arról is tájékoztatták, hogy nem kapja meg a felhalmozott szabadságai után járó összeget sem.
A bíróság szerint jogtalan volt az elbocsátás
Az ügy a bíróság elé került, ahol a bíró megállapította, hogy a cég és Ageli között egyértelmű megállapodás volt a szabadságok pénzbeli kompenzációjáról.
A döntés szerint a vállalat nem tudta bizonyítani, hogy a férfi valóban súlyos kötelességszegést követett el, és az elbocsátási eljárás sem felelt meg az alapvető jogi követelményeknek. Nem közölték vele a konkrét vádakat, nem kapott lehetőséget a védekezésre, és fellebbezési lehetőséget sem biztosítottak számára.
A bíróság ezért nemcsak a 392 ezer fontos szabadságdíj kifizetését rendelte el, hanem további több mint 100 ezer fontos kártérítést is megítélt a jogtalan elbocsátás miatt.
Több mint félmillió fontos végösszeg
A teljes megítélt összeg így közel 400 ezer font szabadságdíjból és több mint 100 ezer font kártérítésből áll össze, ami rendkívül ritka és jelentős ítéletnek számít a brit munkaügyi gyakorlatban.
Az eset jól rávilágít arra, milyen súlyos következményekkel járhat, ha egy munkáltató hosszú éveken át figyelmen kívül hagyja a munkavállalói jogokat – különösen egy olyan alapvető területen, mint a szabadsághoz való jog. Forrás