Egy brit nő, Joanne Neill, több mint 24 000 font kártérítést kapott, miután a munkaügyi bíróság megállapította, hogy jogtalanul bocsátották el – ráadásul a szabadnapján, egy online „catch up” címmel meghirdetett megbeszélés során.
A történet újabb példája annak, amikor a munkáltató figyelmen kívül hagyja a munkavállalók mentális egészségét, részmunkaidős státuszát, és diszkriminatív módon jár el.
Szabadnapos „megbeszélés” végződött elbocsátással
Joanne Neill a Dermalogica UK nevű bőrápolási cégnél dolgozott részmunkaidőben, miközben már korábban is mentális nehézségekkel küzdött. Ennek ellenére a vállalat egy, a naptárában ártatlannak tűnő „catch up” címkével jelölt videóhívásra hívta be egyik szabadnapján, amelyen váratlanul közölték vele, hogy leépítés miatt elveszíti az állását.
A bíróság szerint ez a körülmény súlyosbította a nő mentális állapotát, mivel se támogatásra nem számíthatott kollégáitól, se HR-es képviseletet nem biztosítottak számára, és semmilyen előzetes tájékoztatást nem kapott a hívás valódi céljáról.
A bíró szerint sokkoló és diszkriminatív volt az eljárás
Liz Ord munkaügyi bíró így fogalmazott:
„A rövid határidővel kiküldött meghívó, valamint a megtévesztő cím (‘catch up’) miatt Joanne felkészületlen volt, és teljesen váratlanul érte a bejelentés.
Ez a sokk és kétségbeesés jelentősen visszavetette mentális egészségét.
Az online (Teamsen keresztüli) lebonyolítás tovább rontotta a helyzetet, hiszen nem volt lehetősége kérdéseket feltenni vagy támogatást kapni.”
Jogtalan elbocsátás, nemi és részmunkaidős diszkrimináció
A bíróság több jogsértést is megállapított a Dermalogica UK részéről:
Jogtalan elbocsátás: nem biztosították az alapvető munkavállalói jogokat az eljárás során.
Részmunkaidős dolgozóként való hátrányos megkülönböztetés: az időpontválasztás és kommunikációs hiányosságok nem vették figyelembe a munkavégzési rendjét.
Nemi diszkrimináció: a nők nagyobb arányban dolgoznak részmunkaidőben, így a döntés aránytalanul érintette a nőket.
Mentális problémákkal küzdött, mégis munkára kényszerítették
A meghallgatáson az is elhangzott, hogy Neill már 2022 januárjától mentális problémákkal küzdött, ám a vállalat nem tette lehetővé számára, hogy heti két napnál többet otthonról dolgozzon. Csak évi két nap fizetett betegszabadságot kapott, így többször is összeomlott a munkahelyén.
Az ítélet és kártérítés részletei
A bíróság összesen £24 042,08 összegű kártérítést ítélt meg Joanne Neill részére:
£23 331,51 a mentális és érzelmi sérelmekért (injury to feelings)
£710,57 pedig a 2023-as évre vonatkozó elmaradt bónuszok miatt
Külön súlyosbító körülményként merült fel, hogy a cég vezetése már más kollégákkal is közölte, hogy Neill elveszíti az állását, mielőtt ő maga hivatalosan értesült volna erről.
Változások jöhetnek a céges elbocsátási eljárásokban?
Az ügy rámutat arra, hogy a vállalatok nem bánhatnak így a munkavállalókkal, különösen azokkal, akik részmunkaidőben dolgoznak, vagy mentális nehézségekkel küzdenek. A bírósági ítélet precedenst teremthet más hasonló ügyekben is, és változásokat hozhat a céges HR-gyakorlatokban. Forrás