Legyünk akár jó, akár rossz véleménnyel a brit fővárosról, van egy pár dolog, ami az ide költözésnek, szinte kötelező velejárója.
1. Érkezési láz
Amikor megérkezünk, mindannyian teljesen fel vagyunk pörögve, hogy atya ég, mekkora város, mit kell itt csinálni, hogy fogok én itt boldogulni, stb. Van, aki pánikol és van, aki élvezi, de mindannyian kicsit túlpörgünk az elején. Sok dolgot kell egyszerre intézni, azt se tudjuk, melyik végén kezdjünk neki, és legtöbbször magunkra vagyunk utalva.
2. A lakás sokk
Tudtuk mind, hogy drága lesz, de hogy ennyire… Kíváncsiak vagyunk, hogy ez a mondat, vajon 10 emberből hánynak hangzik el legalább a fejében, odabent. Eljöttünk otthonról, a kényelmes lakásból, erre be kell érni egy kis szobával, amin örülünk, ha nem kell túl sok emberrel osztozkodni, nem is beszélve a többi lakótársról, akiket sokszor bárcsak megválogathatnánk. Egy saját szoba ára havonta annyi, mint otthon egy irodai munkás fizetése.
3. A nagy tervek
Végre megismerek embereket a világ minden pontjáról. Megnézem az összes érdekes helyet és nevezetességet a városban, nem is…. az egész országban. Keresek egy csomó pénzt. És minden problémám megoldódik. Ez az érzés egyébként nem hogy nem baj, de jó is ha átjár bennünket. Ne szégyelljünk nagyot és merészet álmodni! Motiváltnak kell lennünk és a cél mindig ott kell hogy lebegjen a szemünk előtt, mert a nehéz napokon, az is segíteni fog, hogy egy pofon után újra felálljunk.
4. Szembesülés a tényekkel
Itt is sokat kell dolgozni, sőt talán még többet is. Nem is azok a helyek az igazán érdekesek és emlékezetesek, amiket otthonról gondoltam. Több pénzt keresek, de nem lehet annyi idő alatt megvalósítani a tervemet, mint ahogy előre elképzeltem. A város még nagyobb, mint hittem. (A tények nem jók vagy rosszak, mivel semmi sem fekete vagy fehér, és a mi hozzáállásunkon is múlik, hogy az egyes ingereket, élményeket, amiket itt kapunk, hogyan dolgozzuk fel.) Eltelik jó pár hét vagy hónap, mire leülepszenek a dolgok, és tisztábban látjuk, hogy milyen gyorsan fogunk tudni haladnia céljaink felé.
5. A pénz
Szomorúan tapasztaljuk, hogy itt is el tudjuk verni a fizetésünket a hónap végére gond nélkül. Na, de akkor most mi van? Hát én azt hittem, hogy itt majd mindig félre tudok rakni 500 fontot… Az igazság az, hogy tízszer ennyit is el lehet költeni egy hónap alatt. Az, hogy miként gazdálkodunk, rajtunk múlik. A különbség az, hogy otthon a legtöbb embernek nincs meg a választási lehetősége, hogy félre rakjon, vagy elköltse, mert nincs mit. Itt legalább eldöntheted, aztán viszont ne hisztizz, ha elverted ruhára meg bulizásra… Idekint a pénzzel sokkal kevesebb gondunk lesz mint otthon, de ha sokat akarunk félretenni akkor, sok munkaórát dolgozunk, vagy tanulnunk kell, hogy egy jobb melót megcsípjünk, vagy pedig vállalkozásba kell kezdeni.
6. Az idő problémája
Nincs időm semmire. Mindig csak a munka, vagy ha nem, akkor is van mit csinálni, de a legtöbbször csak az ágyba beledőlni van erő. A nyugat-európai világ sokkal gyorsabb életritmust követ. Mindenki megy, hajt, pörög, bulizik, él és 66 dolgot próbál csinálni egyszerre. Ez stresszesebb, de ingerekben gazdagabb életvitel, amihez mi magyarok sokan eleinte nem vagyunk hozzászokva. Sajnos ezt meg kell szokni és át kell venni, mert ez az itteni kultúra része. Aki nem tud magasabb fordulatszámra kapcsolni, az itt kiég, és vagy haza megy, vagy vidéken próbál szerencsét.
Másfelől azért is szokatlan probléma, mert a magyarok otthon a legtöbben pénzügyi gondokkal küzdenek, ezért fel se merül, hogy mit csináljanak a szabadidejükkel. A problémáik nem az idő, hanem a pénz körül forognak. Ebből a szemszögből nézve mégis csak jobb, ha nem azzal vagyunk elfoglalva, hogy mire költsük utolsó forintjainkat, hanem azzal hogy mivel töltsük azt a kevés szabadidőnket.
7. Ismerkedés és új barátok
Hiányoznak az otthoniak, itt nincsenek is igazi barátaim, mindenki át akar verni, nem számíthatok senkire, csak magamra. Ilyen és ehhez hasonló berögzült, sztereotípiákkal lehet találkozni a legtöbbet. Igen, sok a hülye, alkalmatlan ember, de mit vársz egy 9 milliós várostól, ahol mindenki össze van zsúfolva… Persze, hogy találkozol mindenfélével. Rengeteg emberrel, kultúrával és másfajta gondolkodásmóddal találkozhatunk, a kérdés, hogy mennyire vagyunk nyitottak és toleránsak. Ugyanúgy, ahogy otthon, itt is kialakulhatnak barátságok, párkapcsolatok, még a nyelvi nehézségek ellenére is. Minden a te hozzáállásodon múlik.
8. A tömegközlekedési káosz
Nem hiszem el, hogy már egy fél órája nem megy az a k”va busz! Talán az egyik legkiakasztóbb mindennapos probléma manapság Londonban a tömegközlekedés. Ki ne késett volna el munkából, vagy megbeszélt találkozóról, mert valamilyen munkálatok, vagy épp sztrájk miatt nem ment a metró, vagy az adott buszjárat. Arról nem is beszélve, hogy a TfL útvonaltervezője úgy blöfföl a menetidőt illetően, mint egy profi pókerjátékos. Sajnos a város hatalmas, és jelenleg túl zsúfolt is egyben, és mindemellett a tömegközlekedési hálózat felújításra szorul. El kell fogadni, vagy közelebb költözni a munkahelyhez.
9. Honvágy
Előbb, vagy utóbb, de mindenkiben kialakul az a bizonyos hiányérzet. Sokan ilyenkor mennek haza 1-2 hétre, sokan pedig teljesen elbizonytalanodnak, és elmerengnek, hogy vajon jó döntés volt-e kijönni. Jó ilyenkor meglátogatni a családot, a barátokat és visszacsöppenni kicsit a magyar valóságba, hogy rájöjjünk, hogy otthon a helyünk, vagy épp ellenkezőleg, hogy ismét visszatérjenek az emlékek, hogy miért is jöttünk ki.
10. Valami mégis itt tart…
A végén a legtöbben mind rájövünk, hogy nem véletlenül kerültünk ide, és hogy, minden jót és nehézséget egybevetve, azért jó itt élni. Van, aki úgy érzi, még dolga van itt, van, aki nem akar hazamenni, olyan is van, aki ezt az országot imádja, de sokan a pénzért csinálják, és páran csak a kaland kedvéért. Az azonban mindegyikőnkben közös, hogy van egy cél, ami motivál, és ami itt tart bennünket, amiért érdemes itt élni és holnap reggel is felkelni.