Egyre több találgatás lát napvilágot arról, hogy az Egyesült Királyság és az Európai Unió között ismét létrejöhet valamilyen szabad mozgási megállapodás, amely alapjaiban változtatná meg a Brexit utáni bevándorlási és munkavállalási szabályokat. Andy Burnham brit miniszterelnök a hónap végén nemzetközi csúcstalálkozóra készül, és bár egyelőre tagadja, hogy a teljes szabad mozgás visszaállítását javasolná, egyre nyíltabban beszél arról, hogy újra kell gondolni Nagy-Britannia és az EU kapcsolatát.
Burnham szerint őszinte párbeszédre van szükség arról, milyen következményekkel járt a Brexit a brit bevándorlásra nézve. A kormányfő korábban azt is kijelentette, hogy az EU-val való, kilépés előtti szabad mozgási rendszer visszaállításáról csak akkor lehetne dönteni, ha előtte az emberek népszavazáson mondhatnának véleményt. A miniszterelnök korábban úgy fogalmazott, hogy a Brexit több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott az országnak.
Mit jelentene a szabad mozgás visszaállítása?
A teljes szabad mozgás visszaállítása azt jelentené, hogy az uniós állampolgárok ismét külön munkavállalási vízum, munkáltatói szponzoráció és a jelenlegi, képzettséghez, illetve fizetési küszöbökhöz kötött bevándorlási rendszer teljesítése nélkül költözhetnének az Egyesült Királyságba. A brit állampolgárok számára pedig újra megnyílna a lehetőség, hogy az EU mind a 27 tagállamában szabadon vállaljanak munkát, tanuljanak vagy éljenek.
Ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy a brit útlevéllel rendelkezőknek nem kellene a jelenlegi schengeni 90 napos tartózkodási korláthoz igazodniuk, és megszűnnének az ehhez kapcsolódó vízum- és engedélyezési akadályok. Az Egyesült Királyság ugyanakkor várhatóan továbbra sem csatlakozna a schengeni övezethez, így megtarthatná saját határellenőrzési rendszerét.
A megállapodás kölcsönös előnyökkel járna: az EU állampolgárai ismét szabadon érkezhetnének Nagy-Britanniába munkát keresni, anélkül, hogy teljesíteniük kellene a képzett munkavállalókra vonatkozó fizetési feltételeket vagy meg kellene fizetniük a jelenlegi vízumdíjakat. A brit állampolgárok emellett visszakapnák az európai egészségbiztosítási kártyához, az EHIC-hez kapcsolódó kölcsönös egészségügyi jogosultságokat, valamint a nyugdíjjogosultságok országok közötti összehangolásának korábbi rendszerét.
Fontos azonban, hogy a Brexit előtti szabad mozgás sem jelentett feltétel nélküli, korlátlan letelepedési jogot mindenki számára. A három hónapot meghaladó tartózkodáshoz korábban is szükség volt arra, hogy az érintett munkaviszonnyal rendelkezzen, önálló vállalkozóként dolgozzon, tanuljon, vagy elegendő anyagi forrással és megfelelő egészségbiztosítással rendelkezzen.
A Brexit nem csökkentette úgy a bevándorlást, ahogyan azt sokan várták
A 2016-os népszavazás egyik fontos ígérete az volt, hogy az EU-ból való kilépés révén Nagy-Britannia visszaszerezheti az ellenőrzést a bevándorlás felett, és jelentősen csökkentheti az országba érkezők számát. A későbbi statisztikák azonban azt mutatták, hogy a Brexit önmagában nem hozta el a remélt visszaesést, hanem elsősorban átalakította, honnan érkeznek az új bevándorlók.
A nettó migráció 2023 márciusáig egy év alatt rekordot jelentő 944 ezer főre emelkedett. A növekedést elsősorban az EU-n kívüli országokból érkezők számának jelentős emelkedése okozta, miközben az európai bevándorlás visszaesett. A brit kormány 2024-ben és 2025-ben több szigorítást is bevezetett, köztük a legtöbb vízumtípus esetében a családtagok bevitelének korlátozását, valamint a fizetési küszöbök emelését.
A képzett munkavállalókra vonatkozó minimális éves fizetési követelmény 38 700 fontra emelkedett, a szigorítások pedig a nettó migrációt is jelentősen visszafogták. A közölt adatok szerint ez az érték később körülbelül 171 ezer főre csökkent. A változások ugyanakkor azt is eredményezték, hogy a korábbi, sokszor szezonális jellegű európai munkavállalás helyett egyre többen érkeznek hosszabb távra, más bevándorlási kategóriákon keresztül.
Az Oxfordi Egyetem Migration Observatory kutatói szerint a Brexit utáni rendszer jelentősen átrendezte a bevándorlás összetételét. Miközben az EU-ból érkezők száma visszaesett, a nemzetközi diákok és az egészségügyi dolgozók számára több új út nyílt meg, különösen olyan országokból, mint India és Nigéria. Az európai nettó migráció pedig jelenleg negatív: több uniós állampolgár hagyja el az Egyesült Királyságot, mint ahányan letelepedési céllal érkeznek.
Mikor térhetne vissza a szabad mozgás?
A teljes szabad mozgás visszaállítása a következő években nem valószínű. Burnham korábban egyértelművé tette, hogy a Munkáspárt Brexit-politikájának alapvető vállalásait a következő parlamenti választás előtt nem kívánja felülvizsgálni, a választást pedig legkésőbb 2029-ben kell megtartani.
A miniszterelnök szerint egy ilyen jelentős változtatáshoz népszavazásra is szükség lenne. A teljes szabad mozgás visszaállítása ráadásul a legtöbb elképzelés szerint az egységes európai piachoz való újbóli csatlakozást is megkövetelné, ami hosszadalmas és összetett tárgyalásokat tenne szükségessé Brüsszellel.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy addig semmilyen könnyítésre nem kerülhet sor. A brit és az uniós vezetők közötti tárgyalásokon kisebb, célzott mobilitási megállapodások is napirenden lehetnek, amelyek bizonyos csoportok számára megkönnyítenék az utazást, a tanulást vagy a munkavállalást.
Az egyik ilyen elképzelés egy kölcsönös ifjúsági mobilitási program, amelyet az Európai Bizottság javasolt, és amely a 18 és 30 év közötti fiatalok számára teremtene lehetőséget arra, hogy meghatározott feltételekkel a másik fél területén éljenek, tanuljanak vagy dolgozzanak.
Mit jelenthet mindez a Nagy-Britanniában élő magyaroknak?
A teljes szabad mozgás visszaállítása a magyar állampolgárok számára is alapvető változást jelentene, különösen azoknak, akik a Brexit óta nem tudnak egyszerűen az Egyesült Királyságba költözni és munkát vállalni. Egy ilyen megállapodás esetén ismét vízum és munkáltatói szponzoráció nélkül lehetne érkezni dolgozni vagy tanulni, a korábbihoz hasonló kölcsönös jogosultságokkal.
Azoknak a magyaroknak azonban, akik már az Egyesült Királyságban élnek, fontos különbséget tenniük a jelenlegi jogállásuk és egy esetleges jövőbeni megállapodás között. Az EU Settlement Scheme keretében megszerzett settled vagy pre-settled status nem szűnne meg automatikusan attól, hogy a két fél esetleg újra szabad mozgásról állapodik meg, és a jelenlegi jogosultságok nem azonosak az újonnan érkezők vízumalapú tartózkodási engedélyeivel.
Egyelőre tehát nem arról van szó, hogy a magyarok előtt hamarosan automatikusan megnyílnak az Egyesült Királyság kapui. A teljes rendszer visszaállítása politikailag és jogilag is hosszú folyamat lenne, de a fiatalok számára tervezett mobilitási program már jóval korábban hozhatna kézzelfogható változásokat. A következő brit–EU-tárgyalások ezért fontos jelzést adhatnak arról, milyen irányba mozdulhat el a két fél kapcsolata a Brexit után.