Külföldön élni magyarként egy különleges élmény. Van benne egy csipetnyi nosztalgia, egy adag kihívás, és néha egy kanálnyi belső feszültség is. De vajon mit érzünk, amikor külföldön felmerül a kérdés: honnan jöttél? Büszkén válaszolunk, vagy inkább terelünk? Vajon a magyar identitás száműzetésben erősödik vagy halványul?
Büszkeség, mert…
Az identitás kérdése külföldön gyakran még hangsúlyosabbá válik. Egy brit vagy német nem biztos, hogy mindennap elgondolkodik azon, mit jelent az ő nemzetisége – mi viszont igen. Amikor idegenben hallunk egy magyar szót, vagy látunk egy pirospaprikás zacskót egy ázsiai bolt polcán, rögtön megdobban a szívünk.
Büszkeséget érzünk a nyelvünk miatt is – egyedülálló, szinte senki sem érti, de mi pontosan tudjuk, mennyi érzést, humort és finomságot rejt. És ott vannak még a találékony megoldásaink, a „majd megoldjuk okosba” hozzáállás, a főzéshez való hozzáértésünk, vagy az, ahogyan még a világ végén is találunk egy ismerőst.
Szégyen, mert…
Ugyanakkor nem tagadhatjuk, hogy van, amikor magyarként kellemetlenül érezzük magunkat. Egy-egy politikai híradás, egy hangoskodó magyar csoport egy olcsó járaton, vagy amikor szembesülünk azzal, mennyire eltérőek lehetnek az otthonról hozott szokásaink az új környezethez képest.
Előfordul, hogy külföldön inkább „európaiként” mutatkozunk be, vagy gyorsan továbblépünk a „honnan jöttél?” kérdésen. Nem azért, mert nem szeretjük a hazánkat – hanem mert nem mindig egyszerű elmagyarázni, mit is jelent magyarnak lenni, és nem akarunk vitákba vagy félreértésekbe keveredni.
Mindkettő egyszerre – és ez talán rendben is van így
Az igazság valahol a kettő között van. Magyarnak lenni külföldön nem fekete-fehér érzés. Van, amikor büszkén kitesszük a magyar zászlót a konyhafalra, és van, amikor csak csendben töltjük el a március 15-ét. Van, amikor lelkesen mesélünk a gulyásról és a Balatonról, és van, amikor inkább a kiejthetetlen városneveken nevetünk magunkban.
A „külföldi magyar lét” egyfajta kettősség – egyszerre vagyunk kívülállók és belsősök, idegenek és otthon lévők. És bár ez a kettősség néha fájdalmas, közben formál is: nyitottabbá, empatikusabbá, sokszínűbbé válunk.
Záró gondolat
Magyarnak lenni külföldön olyan, mint egy különleges klub tagjának lenni. Nem mindig egyszerű, de az biztos, hogy nem unalmas. És bárhol is vagyunk a világban – Londonban, Berlinben vagy Torontóban –, egy dolog biztos: a magyar lélek mindig magával visz minket, még ha néha kicsit el is bújik a bőrönd alján.