Nagy-Britannia 2020 január végével hivatalosan is kilépett az Európai Unióból, ami az utóbbi évek de lehet, hogy évtizedek egyik legnagyobb változása a szigetország lakossága számára. A Brexit rengeteg magyart is érint, hiszen a külföldre költözött magyarok egyik legnagyobb csoportja ebben az országban éli az életét manapság.
Nagy-Britannia kilépése számos különböző aspektusból érinti a kinti magyarokat, de a külföldre költözni akarókat is, sőt közvetetten hatással van egy csomó angliai magyar otthoni családtagjaira is. Ha nem is egyik pillanatról a másikra, hiszen az átmeneti időszak még 2020 végéig tart, de változások lesznek a munkaerő piacon, az anyagi körülményekben, az utazás vagy költözés szempontjából, sőt érzelmi szinten is rengeteg embert befolyásol, vagy fog befolyásolni a dolog, közvetetten, vagy közvetve, akár akarjuk, akár nem.
Nem feltétlenül, és bizonyára nem mindenkit fog negatívan érinteni, sőt reméljük, hogy minél többen leszünk, akik számára pozitív hatásai lesznek inkább, de ezt előre nem lehet megjósolni. Az viszont tény, hogy a Brexit fontos téma, és véleménye, érzései, sejteséi, jóslatai, tervei rengeteg embernek vannak, és akár itt kint Nagy-Britanniában, akár otthon sokan és sokat beszélünk róla mostanában (meg már vagy 3 éve megállás nélkül 😀 ). Úgy gondoltuk, hogy megkérdezzük az angliai magyarokat, hogy most, annak tudatában, hogy a kilépés ténye már adott, mit gondolnak, mit éreznek, mit terveznek, változtatnak-e valamin, elmennek, maradnak, sírnak-e, nevetnek. Elvégre mégis csak az itt élők azok, akik első kézből tudnak mesélni arról, miként van befolyással a kilépés a mindennapokra.
Reméljük, hogy ezáltal mind az itteni, mind az otthoni magyarok látóköre szélesedik a témával kapcsolatban, és egy kicsit kerekebb, változatosabb képet kapunk arról, hogy mi is a szitu és ami fontos, hogy nem is felülről nézve az egészet, hanem az egyszerű, hétköznapi emberek szemszögéből.
Tehát akkor, gondolatok a kilépésről, és az általános helyzetről jelenleg Nagy-Britanniában nagyszerű hétköznapi emberektől, hasonlóan nagyszerű hétköznapi embereknek:
Vannak, akik maradnak
„Maradunk, letelepedtünk, semmi sem változik. Következő lépés az állampolgárság megszerzése, ennyi.” – Edit
„Miért menne az ember pont most el? Munkaerőhiány lesz szóval több munkalehetőség lesz meg valószínűleg magasabb berek emiatt. Olcsóbb lesz az ingatlan is a haza-/elköltözések miatt. Az mar egy másik dolog hogy a gazdaság ezt megszenvedi hosszú tavon de mivel itt nincs korrupció úgyis gyorsan kiheveri az ország.” – Géza
„Én vagyok az egyetlen, aki itt él lassan 7 éve és semmit nem vett észre, illetve érzett meg ebből az egész Brexit-ből?
Annyi mondjuk hozzá tehetünk a sztorihoz, hogy nem egy multicégnél dolgozom, hanem egy kisebb családiasabb vállalkozásban/munkahelyen, ahol megbecsülik az embert… de magában az itteni életben/emberekben sem láttam semmi változást vagy csalódást 2013 óta.. lehet csak szerencsés vagyok ebből a szempontból” – David
„5 éve, hogy itt lakok párommal, kisfiam is itt született. Mi szeretünk itt élni, ez nekünk már az otthonunk?” – L.L.
„Well…8 éve vagyok itt. A pàrom angol. A nullàrol kezdtem anno itt . Most mindenem megvan. Szeretem ezt az országot. Sokat adott, elfogadott, itt nyugodtan èlhetek. Innen jobban tudom segiteni a fiam aki otthon èl. 48 vagyok. Mit kezdenèk otthon?? Magyar vagyok. Sose leszek angol. De èn csak azt mondom, ahol meg tudok èlni a fizetèsemből, ahol nem rabszolga vagyok, ahol nem kell nèlkülöznöm, ..stb az az otthon. Peace! Love!?” – Ildi
„Egyelőre maradunk, de közben építjük a másik életet is.” – Adri
„Mi maradunk, én semmiféle negatív hatását nem érzem nem tudnám még egyszer újrakezdeni a nulláról! 14 éve vagyok itt!” – Kris
„En es családom 7 éve vagyunk Angliában ,a kisebbik gyerek itt született ,nem szeretnénk haza menni ,változást nem igazan észlelünk ,szeretjük ezt az országot ,Magyarországra nem mennénk vissza, egyszer megpróbáltuk 5 év után borzalmas volt ,gyorsan vissza is jöttünk” – Iza
„Férjemnek új jobb munkahelye lett magasabb pozícióba ahol kimondottan örültek hogy magyar és nagyon megvannak vele elégedve. … (a tulaj saját maga mondta hogy a külföldi tud dolgozni az angol lusta) Ha veszed a fáradságot és megtanulsz angolul és talpra esett vagy semmi félni való nincs” – Timi
„2013-ban jöttem ki. Párom 14-ben. Azóta a feleségem, s mindketten immáron kettős állampolgárok. Otthon friss pályakezdőként nem kaptunk munkát. Szakmában dolgozunk. Maradunk. Következő lépés a ház. Meg ha hitelből kell törlesztenünk is. Inkább ez, mint a magyar földön uralkodó légkör. Megértem, aki hazamegy. Nekünk ez az otthonunk, távol a hazánktól. Sok sikert es kitartást mindenkinek, akármerre is sodor benneteket az élet!” – Tomi
„Van esélye, h Magyarországra költözöm:
Valahova Uganda es Mali köze sorolnám az esélyét.
Semmifele rasszizmussal nem találkozom idekint (a sok eu-s bevándorló brit gyűlöletén kívül). Nem hiszem, hogy menni akarnék bárhová is, de ha muszáj lenne, nem Magyarországra indulnék.” – Ádus
És vannak, akik inkább megpattannak, vagy megpattannának…
„nyár végén megyünk. haza ….. HAZA !!!!
Miért? mert ez az ország undorító es egyre rosszabb lesz. Rohadtul varjuk hogy lelépjük innen , es soha többet nem jövünk vissza.
Örülök, hogy lehetőséget kaptam arra , hogy összeszedjem itt magam , de családot alapitani egy ilyen országban nem fogok…. Jó döntés volt kijönni par évre , de haza költözni meg jobb döntés lesz. A pénz nem minden , es aki itt is megélt , az otthon is megfog 🙂 HA akar !” – Tündi
„6 éve ingázom Magyarország és a UK között. Sokat adott az Egyesült Királyság és sokat adtam. Sok dolgot szeretek ebben az országban, nem csinálnám vissza és nem cserélném el ezt a hat évet. Ha ez nem lett volna, most nem lenne lakásom, nem tudtam volna felújíttatni az édesanyám házát, és nem láttam volna annyi szép tájat, nevezetességet, történelmi helyet. De valahogy sosem tudtam otthon érezni magam sehol a UK-ban. A szeretteim Magyarországon vannak. Azután a nacionalizmus erősödése, ami a Brexit-hisztéria kísérőjelensége, is hagy némi keserű szájízt bennem. Ezt az évet még ledolgozom a UK-ban, hogy legyen pénzem egy képzésre, hogy az IT szektorban el tudjak helyezkedni otthon, és utána leteszem a lantot.” – Kriszti
„Mi addig maradunk amíg egy kicsit nem megy feljebb a házunk ára és már indulunk is.
Két gyerekem van és nem. szeretném hogy olyan helyen nőjön fel mint Anglia.
Majd ha felnő akkor. majd eldönti hogy hova szeretne menni de addig is jobban fogok aludni mikor este nem a Liverpooli éjszakába hanem mondjuk a Békéscsabaiba vagy a Gyulai éjszakába megy el szórakozni tinédzserként.
Én mikor ide jöttünk imádtam ezt a helyet de gyerekkel elkezded máshogy látni.” – Viktor
És vannak szép számmal, akik gondolkoznak, várnak, és még nem döntötték el, hogy mi lesz
„Na szóval.. Miből van elegem?! Elegem van ebből a pontatlan, hanyag, sokszor diszkriminatív környezetből, meg lenézésből, miközben meg en nemhogy közelébe nem engednem az itteni embereket a magam vagy anyukám szakmájához, de meg kb a b-kategóriás jogsit is bevonnám kb az emberek 80 százalékának. Orvoshoz, ha kell, hazamegyek, mert felfázást itt sehogy sem kezelnek, csak egy darlinggal, meg dont worryvel… Elegem van másrészről, hogy ennyi baromarcu mellett nekem kell meg összehúzzam magam, meg tűrjem a lenézést. Otthon meg ugyebár nincs továbblépés! Sehogy! … Se előre, se hatra! …” – Andi
„En 13 eve jöttem ki. Nagyon tetszett a nyüzsgés, a kultúrák sokszínűségé es az, hogy itt “könnyebben” lehet pénzhez jutni mint otthon. De eljutottam arra a pontra évekkel ezelőtt, hogy belefáradtam az angliai es a nagyvárosi életbe amit pl London kínál. Szinte meggyűlöltem az embereket. A kezdeti lelkesedés es szeretet amit az angliai élet iránt ereztem eltűnt. Lehetne kisebb varosba, falvakba is költözni, de igazából mar a sok sok korlátozásból is elegem lett es a buta törvényekből amik itt vannak. Szerintem nem sok változást hoz a Brexit, csak üzleti téren lehet majd erezni…” – Roli
„Mi még várunk. Szerintem lesznek itt még kacifántos fordulatok?Mi sokat nem veszítünk,max lelépünk.?” – Viki
Mind láthatjátok, hogy mennyi különböző vélemény van a témában. Azt, hogy ebből az egészből kinek mi jön le, mindenkinek a saját dolga, a cél nem az volt, hogy eldöntsük helyettetek, hogy itt jó vagy rossz, vagy ide jönni érdemes vagy nem. Úgy gondoljuk, ha egy kicsit mind a két oldal meg van jobban világítva az egyszerű emberek szemszögéből az segíthet, döntést hozni azoknak, akik bizonytalanok valamiben, vagy akinek jól alakul, az most majd egy kicsit még jobban értékeli, amije van… Ki tudja… Legyen szép napotok!