Szenteste van. Az utcák csendesebbek, a boltok kirakataiban halvány fények tükröződnek vissza az esőtől nedves aszfalton. Anglia ilyenkor is teszi a dolgát: működik, lélegzik, halad tovább. Mi pedig itt vagyunk benne – magyar szívvel.
Sokan közülünk ma nem ott ülnek az asztalnál, ahol felnőttek. Nem a megszokott nappaliban áll a fa, nem ugyanaz az illat lengi be a lakást. Hiányzik a nagymama hangja, az otthoni leves, az a bizonyos „régi karácsony”, amit az emlékeink őriznek. És ez a hiány ilyenkor hangosabb, mint bármikor máskor.
De mégis: a karácsony itt is karácsony.
Egy bérelt ház konyhájában, egy apró londoni lakásban, egy vidéki angol város szélén. Van, aki munka után esik haza szenteste, van, aki holnap dolgozik. Mégis kerül az asztalra valami ismerős: bejgli, töltött káposzta, vagy csak egy pohár bor, amit csendben, gondolatokkal koccintunk meg.
Mert a karácsony nem a helyhez kötődik, hanem ahhoz, amit magunkkal hoztunk.
Ahhoz az erőhöz, ami idehozott minket. Ahhoz a bátorsághoz, amivel új életet kezdtünk egy idegen országban. Ahhoz a kitartáshoz, amivel nap mint nap helytállunk – sokszor észrevétlenül, elismerés nélkül.
Ma este sok angliai magyar ugyanarra gondol. Az otthonra. A családra. Azokra, akiket most csak egy képernyőn keresztül ölelhetünk meg. És talán egy pillanatra megállunk, és megengedjük magunknak az érzéseket: a hiányt, a hálát, a büszkeséget.
Mert büszkék lehetünk magunkra.
Nem lettünk kevesebbek attól, hogy eljöttünk. Nem veszett el, amit otthonról hoztunk. A nyelvünk, az emlékeink, az ünnepeink velünk vannak – akkor is, ha most máshol gyulladnak ki a karácsonyi fények.
Ez a karácsony talán nem tökéletes. De a miénk.
Csendes, gondolatokkal teli, magyar szívvel megélt karácsony Angliában.
Boldog karácsonyt minden itt élő magyarnak. 🎄