Egy friss közvélemény-kutatás szerint Keir Starmer brit miniszterelnök komoly belső válsággal néz szembe: a Munkáspárt saját szavazói tömegesen úgy vélik, hogy lemondása javítaná a párt esélyeit a következő választáson. A felmérés adatai alapján Starmer támogatottsága nemcsak az ellenzéki vagy bizonytalan választók körében gyenge, hanem a kormánypárt törzsbázisán belül is.
Három az egyhez arányban Starmer ellen
A JL Partners kutatóintézet az Independent megbízásából készített felmérése szerint a 2024-es parlamenti választáson Labourre szavazók három az egyhez arányban azt mondták: a pártnak nagyobb esélye lenne megnyerni a következő választást, ha Keir Starmer távozna a párt éléről. A számok különösen beszédesek:
38 százalék szerint a Labour jobban teljesítene Starmer nélkül,
mindössze 13 százalék gondolja úgy, hogy rosszabbul járna,
39 százalék szerint nem lenne különbség,
10 százalék nem tudott vagy nem akart válaszolni.
Még a teljes választói népesség körében is erős a Starmer-ellenes hangulat, ott kétharmados többség véli úgy, hogy egy vezetőcsere javítaná a munkáspárt esélyeit – ám a legkritikusabbak maguk a párthívek.
„A legrosszabb munkáspárti miniszterelnök”
A felmérés egyik legsúlyosabb megállapítása, hogy a Labour-szavazók Starmer teljesítményét a párt történelmének legrosszabb miniszterelnöki időszakaként értékelték. A rangsorban még Tony Blair is „csak” a második legrosszabb lett a hét eddigi munkáspárti kormányfő közül, egészen Ramsay MacDonald 1920-as évekbeli kormányzásáig visszatekintve.
Ez a megítélés tovább erősíti azokat a találgatásokat, amelyek szerint a párton belül egyre többen keresik Starmer eltávolításának lehetőségét, akár parlamenti, akár kabineten belüli manőverek révén.
Andy Burnham a favorit – de nem indulhat
Amennyiben Starmer távozna, a Labour-szavazók egyértelmű kedvence Andy Burnham, Manchester polgármestere és volt miniszter. A megkérdezettek 19 százaléka őt látná legszívesebben a párt élén.
A további sorrend:
Angela Rayner, volt miniszterelnök-helyettes: 10%
Lucy Powell, a párt helyettes vezetője: 9%
Wes Streeting egészségügyi miniszter és Ed Miliband energiaügyi miniszter: 6–6%
Shabana Mahmood belügyminiszter: 4%
Bridget Phillipson oktatási miniszter: 3%
Darren Jones, a kincstár vezető titkára: 2%
Figyelemre méltó, hogy a három legnépszerűbb alternatíva mind baloldalibb politikai irányt képvisel Starmernél. Ugyanakkor Burnham indulását jelenleg kizárja, hogy nem parlamenti képviselő, márpedig a Labour szabályai szerint csak aktív MP pályázhat a pártelnöki posztra.
Regionális törésvonalak és politikai kockázatok
A Starmerrel szembeni elégedetlenség különösen erős Északnyugat-Angliában. A régió Labour-szavazóinak 14 százaléka szerint a munkáspárt „sokkal jobban” teljesítene, ha lecserélné jelenlegi vezetőjét.
Elemzők szerint a balra tolódás segíthetne a Labournek a Zöld Párt erősödésének megfékezésében, különösen az új vezető, Zac Polanski alatt megindult támogatottságnövekedés fényében. Ugyanakkor komoly veszélyt jelenthet a hagyományos „Red Wall” körzetekben, ahol a Nigel Farage vezette jobboldali Reform UK Párt egyre több korábbi munkáspárti szavazót csábít el.
Titkos belső felmérések és növekvő nyomás
Az Independent által rendelt kutatás előzménye, hogy kiderült: a Labour Together – az a kampányszervezet, amely kulcsszerepet játszott Starmer hatalomra jutásában – titkos felmérést készített a párttagok körében a miniszterelnök népszerűségéről. Ennek eredményeit nem hozták nyilvánosságra, de több forrás szerint nagyban hasonlíthatnak a most publikált adatokhoz.
Elemzői figyelmeztetés
James Johnson, a JL Partners vezetője szerint az eredmények komoly figyelmeztetést jelentenek a kormányfő számára:
„A kutatás egyértelműen mutatja, hogy a választók elvesztették a bizalmukat Keir Starmerben. Ami a Downing Street számára igazán aggasztó, az az, hogy a vezetőváltásba vetett hit a legerősebb maguk között a Labour-szavazók között.”
Hozzátette: ha Starmer nem tudja visszanyerni saját táborának bizalmát, reális veszélye van annak, hogy idővel rákényszerül a távozásra – még akkor is, ha jelenleg eltökélt szándéka, hogy ő vezesse a pártot a következő választáson.
A brit belpolitikai helyzet így egyre inkább arra utal, hogy a Munkáspárt előtt nemcsak választási, hanem vezetési válság is kibontakozóban van. Forrás