A választási fiaskó ellenére Theresa May kiállt a Downing Streetre, és „stabilitást” ígért az országnak.
Meglehetősen komoran jelentette be, hogy az észak-ír képviselőkkel kényszerül alkut kötni, hogy megmeneküljön egy elég csúfos vereségtől. Azonban nem látszott rajta különösebb szégyenérzet, amikor így nyilatkozott: „A konzervatív párt és az unionisták együtt a legmagasabb számú szavazatot szerezték meg, így csak mi vagyunk képesek egy biztos és törvényes többséget alakítani az Alsóházban.”
Miközben Philip ott állt mellette, ignorálta a meggyengült pozícióját, és felesküdött rá, hogy még 5 évig vezeti az országot, majd úgy zárta a beszédét, hogy „Menjünk is dolgozni”. A liberális demokrata vezető, Tim Farron erre csak annyit reagált, hogy Theresa May teljes tagadásban van azzal kapcsolatban, hogy mi is történt ezen a választáson. A minősített többsége, amely a kemény Brexit végigviteléhez kellett volna, elszállt. „Az emberek nyilatkoztak, és neki hallgatnia kellett volna rájuk” – mondta.
May saját párton belüli megítélése se áll túl jól, sokak szerint egy borzasztó szerencsejátékban eljátszotta a többségi parlamentjüket. Vannak, akik szerint még 1-2 év, és nem fogja tovább vezetni a pártot. A miniszterelnök most a DUP-vel tárgyal, de valószínűleg ők sem egyeznek majd bele könnyen mindenbe, sőt. May tekintélyének romba dőlésével egy időben a sterling árfolyama is nagyot zuhant az éjszaka, ráadásul pont 10 nappal a Brexit tárgyalások kezdete előtt.
Mindezek ellenére May támogatóihoz intézett beszédében azt mondta, „biztosítják az ország stabilitását”. Eközben a reggelt azzal töltötte, hogy körbetelefonálta a kabinetjét, és igyekezett tekintélyét és a támogatásukat megtartani – miközben jó 8 hellyel elmaradt a párt a szükséges többségtől. A többi szám így alakult az Alsóházban: konzervatívok, 318 hely (-12); Labour párt, 261 hely (+29); SNP, 35 (-21); liberális demokraták, 12 hely (+4); DUP, 10 (+2); egyéb: 13 hely.
Corbyn szerint a munkáspárt „megnyerte ezt a választást”, mivel 2001 óta a legjobb eredményt érték el, 40%-ot, ráadásul főleg a diák és fiatal támogatóik száma nőtt meg. Matthew Parris volt konzervatív képviselő szerint ez „a fiatal generáció bosszúja volt az idősebben” a múlt évi Brexit népszavazás miatt. Emellett idén először 200-nál is több női képviselő került az Alsóházba.
May közben elkezdett tárgyalni a DUP vezetőjével, Arlene Fosterrel, bár a források egyelőre nem tudták megmondani, hogy a koalícióról beszéltek-e, vagy kevésbé formális megállapodásról a fontos szavazati pontok ügyében. „Nem mondanám, hogy már született egyetértés. A DUP beleegyezett, hogy velünk dolgozik, de a pontos részleteket még nem közölték” – mondta egy konzervatív forrás. Foster maga is nemrégiben keveredett botrányba, de ahhoz képest a legtöbbet hozta ki a pozíciójából, és azt mondta, még korai lenne bármit is mondani azzal kapcsolatban, hogy mi fog történni, és hogy most nehéz idők jönnek May számára. A párt egyik képviselője, Gavin Robinson azt mondta eközben, hogy „azokat a számokat hoztuk most, amiért két éve kampányoltunk. Fantasztikus pozícióba kerültük, hogy Észak-Írország érdekeit képviselhessük.”
A miniszterelnök fél 1-kor találkozott a királynővel, hogy meghosszabbítsa kormányzását – miközben elhagyta otthonát, teljesen ignorálta a riportereket. Eközben a konzervatív képviselők meglehetősen dühösek – Anna Sourby volt miniszter szerint May-nek „újra kellene gondolnia a pozícióját” a botrányos kampány után. Hasonlóan gondolkodott még Nick Timothy és Fiona Hill is, a külügyminiszter Boris Johnson azonban óvatosan nyilatkozott. Sarah Wollaston azt jegyezte meg, hogy nem tudja, ezek után a miniszterelnök belső tanácsadói hogyan maradhatnának a helyükön. A Brexit-felelős David Davis azonban kiállt May mellett.
„Az az igazság, hogy van miniszterelnökünk, aki jó vezető, mindenben támogatom őt.” Volt olyan is, aki szerint May-nek mostmár végig kellene vinnie a kilépési tárgyalásokat, és 2019-ben kellene lemondania. „Ezek után biztos nem lesz itt még egy évtizedig mondjuk, de a Brexit alatt szükségünk van rá. Nincs idő egy párton belüli választásra most.”
Tegnap 10 körül kezdődött körvonalazódni, hogy itt bizony nem lesz semmiféle többség, amit először senki nem akart elhinni. A munkáspárt olyan hagyományosan konzervatív helyeket halászott el, mint Canterbury vagy Battersea, és Kensingtonban is vesztésre állnak. Az Ukip alig tudott szavazatokat szerezni, mert mindenki inkább a két vezető párt között szavazott, és Paul Nuttall le is mondott a párt vezetéséről, mikor saját választókerületében harmadik lett. A font is gyengülni kezdett az euróhoz és dollárhoz képest, bár nem ment annál lejjebb, mint mikor áprilisba be lett jelentve az előrehozott választás. „Cameron után most May-nek sikerült az amúgy is komplex kilépési folyamatot még bonyolultabbá tenni” – jegyezte meg egy uniós képviselő.
Az 1922 Bizottság szerint May meg tud maradni a pozíciójában, de annak ára van, és Nick Timothy-nak vállalnia kell a felelősséget az félrecsúszott kiáltványukért, amely „tejszínhab és cukorka helyett arzénnal volt megszórva”. Szerintük különösen az idős szavazókat vesztették el vele. „Sikerült nekivezetni a pártot a jéghegynek, amit szociális ellátásnak hívnak.” Nem csak ők, de több konzervatív tag hibáztatja Timothy-t a vereség miatt, aminek szerintük a fő oka a program körüli botrány volt, aminek ő volt a főfogalmazója. Forrás Hirdetőknek: info@hungliaonline.com