A brit Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium (DWP) nagyszabású programot indított annak érdekében, hogy elérje azt a mintegy kétmillió embert, akik jelenleg betegség vagy egészségügyi okok miatt nem kötelesek munkát keresni vagy a munkavállalásra felkészülni, mégis ellátásban részesülnek.
A tavaly szeptemberben elindított program frissített formában fut tovább, és elsősorban azokat célozza, akik hosszú ideje betegállományban vannak, mentális problémákkal küzdenek, krónikus hát- vagy ízületi fájdalmaik vannak, és feltételek nélkül kapnak juttatásokat.
A betegség megelőzte a munkanélküliséget
A kormány szerint „megdöbbentő” mértékben nőtt a hosszú távú betegségek miatti inaktivitás. A legfrissebb adatok alapján a betegség mára megelőzte a munkanélküliséget mint az Universal Credit igénylésének fő oka. Az ellátásban részesülők közel fele jelenleg semmilyen kötelezettséggel nem tartozik a munkavállalás vagy akár az arra való felkészülés terén.
A 2,2 millió „korlátozott munkaképességűnek” minősített ember többsége a legmagasabb kategóriába kerül, ami azt jelenti, hogy feltétel nélkül kapja a juttatásokat. A kormány most ezen szeretne változtatni – egyelőre önkéntes alapon.
1000 munkaügyi tanácsadót vezényeltek át
A DWP közlése szerint már 1000 munkaügyi tanácsadót (work coach) irányítottak át kifejezetten a tartósan beteg vagy fogyatékossággal élő ellátottak támogatására. A cél az, hogy 2026 áprilisáig legalább 65 ezer ember kapjon közvetlen segítséget.
2025 júliusától minden érintett ellátott üzenetet kap a Universal Credit online naplójában, amelyben felajánlják számukra a lehetőséget:
készségfejlesztési képzések,
munkára való felkészítő támogatás,
személyre szabott tanácsadás,
egészségügyi vagy rehabilitációs segítség.
A részvétel önkéntes, és havi rendszerességű személyes vagy online találkozókat kínálnak azoknak, akik élnek a lehetőséggel.
„Egy hibás jóléti rendszert javítunk meg”
A DWP szóvivője szerint a cél egyértelmű:
„Az örökölt, elromlott jóléti rendszert javítjuk meg azzal, hogy valódi segítséget adunk az embereknek a biztonságos munkába álláshoz és a szegénységből való kilépéshez.”
Pat McFadden munka- és nyugdíjügyi miniszter hangsúlyozta:
„Kétmillió ember rekedt a segélyrendszerben kilátások és segítség nélkül. Ez elfogadhatatlan örökség, amelyet kezelnünk kell.”
Kötelezővé tehetik az együttműködést?
Bár a program jelenleg önkéntes, a kormány nem zárja ki, hogy később bevezessenek egy úgynevezett „együttműködési kötelezettséget”, amely előírná a hosszú távon betegek számára az állásügyi szolgálatokkal való egyeztetést. Ez azonban aggodalmat váltott ki civil szervezeteknél. A Scope fogyatékosságügyi szervezet szerint a kormány csak akkor érhet el eredményt, ha a részvétel valóban választható marad.
James Taylor, a Scope stratégiai igazgatója így fogalmazott:
„Egymillió fogyatékossággal élő ember szeretne dolgozni az Egyesült Királyságban, de számtalan akadállyal szembesülnek. A támogatásnak önkéntesnek kell maradnia, különben félelmet és stresszt kelt, ami épp az ellenkező hatást váltja ki.”
Mentális egészség a középpontban
A legmagasabb összegű rokkantsági ellátásban részesülők mintegy fele mentális egészségi problémákra hivatkozik. A kormány álláspontja szerint a megfelelő munka – támogatással – sok esetben javíthatja az érintettek életminőségét és mentális állapotát. A második leggyakoribb ok a mozgásszervi, hát- és ízületi problémák.
Politikai háttér és óvatosság
A kormány érzékeny terepen mozog: Sir Keir Starmer korábban kénytelen volt visszavonni 5 milliárd fontos megszorítási terveket a fogyatékossági juttatásoknál, miután saját pártjából is komoly ellenállásba ütközött.
McFadden ugyanakkor nem zárta ki, hogy a jövőben szigorítsák az ellátások jogosultsági feltételeit, hangsúlyozva: a jóléti reform „hosszú folyamat”.
Országos lefedettség
Az úgynevezett Pathways to Work tanácsadók már Anglia, Wales és Skócia minden Jobcentre-jében jelen vannak, így a program gyakorlatilag az egész Egyesült Királyságra kiterjed. A kormány célja világos: csökkenteni a tartós inaktivitást, miközben elkerülné a kényszer és a bizalomvesztés csapdáját – kérdés, hogy ez a kényes egyensúly hosszú távon fenntartható-e. Forrás