A brit kormány szerint a 2050-ben nyugdíjba vonulók jelentősen rosszabb anyagi helyzetbe kerülhetnek, mint a mai nyugdíjasok – hacsak nem történik sürgős intézkedés a nyugdíjmegtakarítások ösztönzésére.
A Munka- és Nyugdíjügyi Minisztérium (DWP) ezért újraindítja a közel 20 éve működött Nyugdíjbizottságot, amely annak idején jelentős reformokat hozott, például az automatikus nyugdíj-megtakarítási beléptetést. Emellett a minisztérium újabb vizsgálatot rendelt el az állami nyugdíjkorhatár felülvizsgálatára, amely jelenleg 66 év, és várhatóan 2046-ra 68 évre emelkedik.
Egyre kevesebben tesznek félre a nyugdíjas éveikre
A DWP adatai szerint a munkaképes korú felnőttek közel fele egyáltalán nem rendelkezik magánnyugdíj-megtakarítással. A legalacsonyabb jövedelműek és az önfoglalkoztatók különösen érintettek: több mint hárommillió önfoglalkoztató jelenleg nem tesz félre nyugdíjára.
Különösen aggasztó a helyzet a nők és egyes etnikai kisebbségek körében is: a pakisztáni és bangladesi származású embereknek csupán 25%-a rendelkezik magánnyugdíj-megtakarítással.
A minisztérium előrejelzése szerint a 25 év múlva nyugdíjba vonulók éves szinten átlagosan 800 fonttal – azaz körülbelül 8%-kal – kevesebb nyugdíjat kapnak majd, mint a mostani nyugdíjasok.
Újjáéled a Turner Nyugdíjbizottság
A kormány nem hoz létre teljesen új szervezetet, hanem a 2006-ban már jelentős eredményeket elérő Turner-féle Nyugdíjbizottságot hívja életre újra. Akkor az automatikus beléptetési rendszer bevezetése eredményeképp az arra jogosult munkavállalók 88%-a kezdett megtakarítani, szemben a 2012-es 55%-kal.
A bizottság friss elemzése azonban rávilágít az egyenlőtlenségekre:
az egyéni vállalkozók közül több mint 3 millióan nem takarékoskodnak;
az alacsony jövedelműek közül csupán minden negyedik rendelkezik megtakarítással;
a nyugdíjazás küszöbén állók között 48%-os a nemek közötti különbség a nyugdíjvagyonban: a nők heti 100 fontot, míg a férfiak 200 fontot kapnak magánnyugdíjból.
Az állami nyugdíjrendszer terhei is nőnek
Bár a mostani bizottság nem foglalkozik közvetlenül az állami nyugdíj tervezhetőségével, a „hármas zár” fenntarthatósága (amely garantálja, hogy az állami nyugdíj mindig az infláció, a bérnövekedés vagy 2,5% közül a legmagasabb mértékben emelkedik) is egyre inkább kérdésessé válik.
Az idősödő társadalom és a megnövekedett várható élettartam miatt a rendszer költségei a következő években akár háromszorosára is nőhetnek.
Az állami nyugdíjkorhatár jelenleg 66 év, de a 2029-ig törvény szerint esedékes felülvizsgálat alapján a kormány újabb emelést tervezhet. Jelenleg két független jelentés készül erről: az egyiket Dr. Suzy Morrissey, a Nyugdíjpolitikai Intézet munkatársa vezeti, a másikat a kormány aktuáriusi osztálya.
Nemzetközi összefogásra van szükség
A felélesztett bizottság 2027-ben fog jelentést tenni a magánnyugdíj-megtakarítási szokásokról. A cél az, hogy a szakszervezeteket, munkáltatókat és szakértőket bevonva nemzeti konszenzust teremtsen arról, miként lehet ösztönözni a hosszú távú takarékoskodást.
Paul Nowak, a Szakszervezetek Kongresszusának főtitkára így fogalmazott:
„Mindenkinek joga van a méltóságteljes és biztonságos nyugdíjas évekhez, de a jelenlegi rendszer számos dolgozót – különösen a magánszektorban – hagy a bizonytalanságban.”
Caroline Abrahams, az Age UK jótékonysági szervezet igazgatója szerint az állami nyugdíj ugyan továbbra is a fő bevételi forrás, de:
„Elengedhetetlen, hogy a magánmegtakarítások szerepét is komolyan vegyük, mivel a jelenlegi rendszer sokakat küzdelemre kényszerít idős korukban.”
Mennyi pénz kell a nyugodt nyugdíjhoz?
A Pensions and Lifetime Savings Association (PLSA) 2024 júniusi adatai szerint az éves minimum nyugdíjigény:
Egyedülállóknál: 13 400 font
Kétfős háztartásban: 21 600 font
Közepes életszínvonalhoz:
Egyedülállóknak: 31 700 font
Pároknak: 43 900 font
Kényelmes nyugdíjhoz:
Egyedülállóknak: 43 900 font
Kétfős háztartásban: 60 600 font
Catherine Foot, a Standard Life nyugdíjpolitikai központjának igazgatója szerint:
„17 millió ember nem takarít meg eleget ahhoz, hogy azt az életminőséget élvezze, amit szeretne.”
Kate Smith, az Aegon nyugdíjszakértője arra kérte a bizottságot, hogy tegyen „bátor és akár kényelmetlen javaslatokat” – beleértve az automatikus beléptetési hozzájárulások jelentős emelését 2029 után.
Barry O’Dwyer, a Royal London vezérigazgatója hozzátette:
„A pénznek valahonnan jönnie kell. De ha fokozatosan vezetjük be a változásokat – mondjuk egy évtized alatt – akkor a legtöbben alig fogják megérezni, ahogyan az automatikus beléptetés is zökkenőmentesen működött a 2010-es években.”
Célkeresztben a nyugdíjválság: ha nem cselekszünk most, milliók maradhatnak ellátatlanul. A kérdés már nem az, hogy szükség van-e reformokra – hanem az, hogy milyen gyorsan lép a kormány. Forrás