Keir Starmer brit miniszterelnöknek nagy figyelmet kapott az „egy be, egy ki” típusú migrációs megállapodása Emmanuel Macron francia elnökkel, de ezzel nem fogja visszanyerni a közvélemény bizalmát – figyelmeztetnek az Egyesült Királyság vezető közvélemény-kutatói.
A megállapodás értelmében az Egyesült Királyság hetente legfeljebb 50, kis csónakokon érkező migránst küldhetne vissza Franciaországba, cserébe olyan menedékkérők befogadásáért, akiknek családi vagy szoros kapcsolata van az országhoz. Azonban a szakértők szerint a kezdeményezés túl kis léptékű ahhoz, hogy érdemi politikai hatása legyen.
A közvélemény bizalma mélyponton
Sir John Curtice, Lord Robert Hayward és a More in Common igazgatója, Luke Tryl szerint az intézkedés csupán látványos gesztus, amely nem oldja meg a valós problémákat. Mint rámutattak, aznap, amikor a megállapodást bejelentették, több mint 700 ember kelt át kis hajóval az angol csatornán – és a heti 50 fős visszatoloncolási kvóta elenyészőnek számít az éves több mint 21 ezres illegális határátlépő számához képest.
A Techne UK felmérése szerint mindössze 23% bízik a jelenlegi kormányban, míg 63% kifejezetten bizalmatlan – ez -40 pontos nettó bizalmi indexet eredményez, ami történelmi mélypont.
A baloldali bázis sem támogatja teljesen
Az Independent által megszerzett felmérés szerint a Munkáspárt tagjai is kritikusan tekintenek Starmer szélesebb migrációs politikájára. A Survation kutatása alapján a párttagok 53%-a ellenzi azt a tervet, hogy csak tíz év után lehessen brit állampolgárságért folyamodni munkavízummal – korábban ez öt év volt.
További aggályokat vet fel az is, hogy a kormány betiltaná a gondozók, ápolók külföldről történő toborzását, ami az idősellátásban és az egészségügyben még súlyosabb munkaerőhiányt okozhat.
A Reform UK előretörése nyomást gyakorol
A Munkáspárt stratégiáját részben Nigel Farage Reform UK pártjának előretörése motiválja, amely a legfrissebb felmérések szerint 29%-on áll, míg a Munkáspárt 22%-ra esett vissza.
Luke Tryl szerint a brit kormány csak akkor remélhet népszerűségnövekedést, ha valós és látványos visszatoloncolásokat tud bemutatni:
„Önmagában a megállapodás nem sokat változtat, de ha az emberek ténylegesen látják, hogy történik valami – például visszaküldenek migránsokat Franciaországba –, az már hatással lehet.”
Ugyanakkor arra is rámutatott, hogy az illegális migráció és a csatornaátkelések jelenleg a választók szemében azt igazolják, hogy a kormány elvesztette az irányítást. A válaszadók 70%-a úgy gondolja, hogy a kormány nem tartja kézben a helyzetet.
Megosztottság a Munkáspárton belül
A Munkáspárt baloldalán is erősödik az elégedetlenség. Egy névtelenül nyilatkozó képviselő szerint Starmer elhanyagolja a biztonságos és legális menekültútvonalak kérdését, és túlságosan a Farage-féle szavazók megszólítására fókuszál.
Egy másik baloldali képviselő úgy fogalmazott, hogy a párt baloldala „meg van sebezve”, és már az is felmerült, hogy vajon „lesz-e gyomruk a képviselőknek egy puccshoz” a pártelnök ellen.
A megállapodás egyik legerősebb támogatója a munkáspárti Mike Tapp, Dover és Deal képviselője, ahol a legtöbb csónakokkal érkező migráns partra száll. Szerinte a kormány „hatalmas előrelépést tett”:
„Rekordszámú kitoloncolás, bűnbandák felszámolása terrorellenes eszközökkel – mindez együtt kézzelfogható változást hozhat.”
A „egy be, egy ki” migrációs megállapodás célja, hogy enyhítse az Egyesült Királyságba irányuló illegális migrációt, miközben politikai választ is ad a Farage-féle kihívásra. Ám a közvélemény és a szakértők szerint a megállapodás inkább szimbolikus, mint valódi megoldás – és egyre nagyobb nyomás nehezedik Keir Starmerre, hogy életképes, átfogó migrációs politikát mutasson fel, amely nemcsak a jobb-, hanem a baloldali bázist is meg tudja győzni. Forrás