Új adatok szerint rekordösszegű, £11,9 milliárd font Universal Creditet fizettek ki 2025-ben olyan háztartásoknak Nagy-Britanniában, amelyekben legalább egy külföldi állampolgár élt. A Department for Work and Pensions (DWP) adatait a Centre for Migration Control kérte ki információszabadsági eljárás keretében, és az összeg egyetlen év alatt mintegy 25 százalékkal emelkedett: 2024-ben még £9,5 milliárd, 2023-ban pedig £7,5 milliárd volt.
A £11,9 milliárdos összeg a teljes Universal Credit-kifizetések körülbelül 15,6 százalékát tette ki. Fontos azonban, hogy a statisztika háztartásokra vonatkozik: abból, hogy egy háztartásban legalább egy külföldi állampolgár él, nem következik, hogy a teljes támogatási összeget kizárólag külföldi állampolgárok kapták, ezért a számokat ennek megfelelően kell értelmezni.
£7,7 milliárd olyan háztartásokhoz került, ahol senki sem dolgozott
A közzétett adatok egyik legnagyobb politikai vitát kiváltó része, hogy a £11,9 milliárdból £7,7 milliárd, vagyis körülbelül 65 százalék olyan háztartásokhoz kapcsolódott, amelyeket a statisztikában munkanélküliként, illetve munkából kiesettként soroltak be. Ez azonban továbbra sem feltétlenül azt jelenti, hogy minden érintett külföldi állampolgár maga volt munkanélküli, hiszen a DWP-adat háztartási szintű, és egy háztartáson belül többféle munkavégzési helyzet is előfordulhat.
A számok politikailag különösen érzékeny időszakban kerültek nyilvánosságra, amikor a brit kormány a bevándorlási rendszer és a letelepedés szabályainak jelentős átalakítását tervezi. A vita egyik központi kérdése az, hogy a korábbi években érkezett munkavállalók és családtagjaik hosszabb távon milyen kapcsolatba kerülnek a brit jóléti rendszerrel, miközben a kormány szerint csak azok kaphatnak Universal Creditet, akik bevándorlási státuszuk alapján jogosultak közpénzből finanszírozott támogatásokra.
A kormány szerint csak jogosultak kaphatnak támogatást
A brit rendszerben a külföldi állampolgárság önmagában nem jogosít Universal Creditre. A DWP hivatalos tájékoztatása szerint az igényléshez brit vagy ír állampolgárság, tartózkodási jog, illetve olyan érvényes brit bevándorlási státusz szükséges, amely lehetővé teszi a közpénzből finanszírozott támogatások igénybevételét, miközben az igénylőnek természetesen az összes többi jogosultsági feltételnek is meg kell felelnie.
A legtöbb ideiglenes bevándorlási engedélyhez úgynevezett No Recourse to Public Funds, vagyis NRPF-feltétel kapcsolódik, amely kizárja a jogosultat számos közpénzből finanszírozott támogatásból. Kivételt jelenthet többek között bizonyos menekültstátusz, a letelepedett státusz, valamint az EU Settlement Scheme keretében megszerzett megfelelő státusz, ezért az sem helytálló, hogy minden külföldi állampolgár automatikusan hozzáférhet a Universal Credithez.
A DWP legfrissebb, 2026 májusi statisztikája ezt jól mutatja: a Universal Crediten lévők 84,5 százaléka a Common Travel Area kategóriába tartozott, amely elsősorban brit és ír állampolgárokat, illetve tartózkodási joggal rendelkezőket foglal magában. További 8,9 százalék az EU Settlement Scheme, 2,8 százalék pedig az Indefinite Leave to Remain kategóriában szerepelt, míg a menekültstátuszúak aránya 1,6 százalék volt.
Új letelepedési szabályok: 10 év lehet az alap
A Universal Credit körüli vita egybeesik a brit kormány úgynevezett Earned Settlement, vagyis „kiérdemelt letelepedés” rendszerének terveivel. A kormányzati konzultáció alapján a jelenlegi ötéves alapidőszakot a legtöbb bevándorló esetében 10 évre emelnék, ugyanakkor bizonyos feltételek mellett ennél hosszabb vagy rövidebb út is kialakulhatna.
A tervezett rendszerben a közpénzből finanszírozott támogatások igénybevétele is befolyásolhatná a letelepedéshez szükséges időt. A kormányzati konzultáció szerint az egy évnél rövidebb ideig igénybe vett public funds további öt évet, egy évnél hosszabb igénybevétel pedig további tíz évet jelenthetne a kvalifikációs időhöz, vagyis egyes esetekben akár 20 évre is kitolódhatna a letelepedéshez vezető út.
A gondozói és más alacsonyabb képzettségi szintű munkakörök esetében külön szabályokat is felvetettek. A kormányzati dokumentum szerint az RQF 6-os szint alatti, vagyis nagyjából felsőfokú végzettség alatti képzettségi szinthez kapcsolódó egyes Skilled Worker és Health and Care útvonalakon 15 éves alapidőszakot is bevezetnének, miközben a rendszer bizonyos pozitív hozzájárulásokkal rövidíthető lenne.
Politikai vita a rekordösszegű kifizetések miatt
A friss számok komoly politikai reakciókat váltottak ki. Chris Philp árnyék-belügyminiszter a The Telegraphnak nyilatkozva „sokkolónak” nevezte az adatokat, és azt állította, hogy a brit adófizetőknek nem kellene milliárdokat fizetniük külföldiek támogatására; Robert Jenrick, a Reform UK pénzügyi szóvivője pedig a korábbi bevándorlási politikákat okolta a kiadások növekedéséért. Ezek politikai szereplők által megfogalmazott értékelések, nem pedig a DWP által megállapított következtetések.
A Centre for Migration Control kutatási igazgatója, Robert Bates szintén élesen bírálta a jelenlegi rendszert, és azt állította, hogy az adatok megkérdőjelezik a tömeges legális bevándorlás gazdasági előnyeiről szóló érveket. A kormány ezzel szemben arra hívta fel a figyelmet, hogy csak jogszerűen az Egyesült Királyságban tartózkodó, megfelelő jogosultsággal rendelkező emberek kaphatnak ilyen támogatást, és hangsúlyozta, hogy a nettó migráció jelentősen csökkent a 2023-as csúcshoz képest.
A brit kormány által közölt letelepedési reformok egyelőre nem jelentik azt, hogy minden külföldi munkavállalónak automatikusan 10, 15 vagy 20 évet kellene várnia, hiszen a rendszer részletei és a hozzájárulás alapján alkalmazható eltérések a kormányzati javaslat részét képezik. A £11,9 milliárdos Universal Credit-adat ugyanakkor újabb fontos szám a brit bevándorlási és jóléti rendszer költségeiről zajló vitában, különösen a Nagy-Britanniában élő magyarok számára, akik közül sokan az EU Settlement Scheme keretében rendelkeznek tartózkodási státusszal.
A legfontosabb különbség tehát az, hogy nem arról van szó, hogy £11,9 milliárd fontot kizárólag külföldieknek utalt volna ki a brit állam, hanem arról, hogy ekkora Universal Credit-összeg jutott olyan háztartásokhoz, amelyekben legalább egy külföldi állampolgár szerepelt. A szám még így is jelentős, és várhatóan tovább erősíti a vitát arról, hogyan kapcsolódjon egymáshoz a bevándorlási politika, a letelepedés joga és a brit jóléti rendszerhez való hozzáférés.